57235. lajstromszámú szabadalom • Sertésetető berendezés

hesse és így a táplálékhoz hozzájuthasson, amikor is azonban mindig csak annyi táplálék hull ki, amennyire az állatnak éppen szüksége van. Azon esetben, midőn a találmány tárgya az említett beállítható csapóajtóval van kombinálva, elegendő csupán a csapóajtóval tartánnyá egyesített falát tolókákkal ellátni, mivel a sertések csak az egyik oldal felől közeledhetnek a vályúhoz. A találmány tárgyának két kiviteli alakját a mellékelt rajz tünteti föl, amelyen az 1. ábra az egyik kiviteli keresztmetszetét, a 2. ábra ugyanennek az 1. ábra 1—1 vonala szerint vett hosszmetszetét, a 3. ábra pedig a találmánynak az ismeretes beállítható csapóajtóval való kombinálását mutatja. Az (a) etető vályú fölött a találmány szerint a (b, c) falak által alkotott, háromszög-keresztmetszetű (d) tartány van alkalmas módon az (e) tartók között elrendezve. A (b, c) falak célszerűen (f) bádogborítással bírnak, amelyeken a (g) tolókák mozgathatók. Ez utóbbiak előnyösen rácsalakban elrendezett (h) pálcákból állnak és tetszőleges alakú (i) toldatokkal vannak ellátva. A tolókákat az (1) hasítékokba nyúló (k) csapok vezetik és az (m) rúgók állandóan lefelé húzzák úgy, hogy a tolókák alsó vé. gének egy „kis darabja a (d) tartány nyílásából kiáll. A tolókák alsó vége (o) lemezeket hord, amelyeknek széle célszerűen hullámvonal alakú vagy ívelt bevágásokkal van ellátva. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (b) és (c) falak mindegyikén tolókák vannak elrendezve és pedig egymáshoz képest eltolt helyzetben, mint a 2. ábra mutatja. A tolókáknak nem kell föltétlenül szorosan zárniok, amennyiben elég, ha a tartány alsó nyílásából egy kis darabon kiállnak és a nyílást megszűkítik. Ha a sertés enni akar, akkor orrával az (o) lemezt ütögeti és ezáltal a hozzátartózó (g) tolókát fölemeli. A rácsszerűen elrendezett pálcák és az (i) toldatok aztán a tapadó táplisztet föllazítják úgy, hogy bizonyos mennyiségű liszt vagy dara hull ki alul, a melyet a sertés rögtön megeszik. Ha a kihullott táplálék elfogyott, akkor a sertés a tolókát ismét föllöki. Az (o) lemez alsó szélén kiképezett ívalakú kivágások arra szolgálnak, hogy a sertés orrának a lemezről való lecsúszását megakadályozzák. Az (1) hasitékok célszerűen olyan nagyra vannak méretezve, hogy a tolóka ne csak fölfelé, hanem oldalt is mozoghasson. Ennek folytán már akkor is elegendő tápliszt hull ki, ha a sertés csak rövid ütést gyakorol orrával az (o) lemezre. A 3. ábra szerinti kivitelnél az (a) vályú fölött elrendezett, beállítható (p) csapóajtó olyan helyzetbe van állítva, hogy a sertések a vályúhoz férhessenek. Ezen csapóajtó a (b) és (q) falakkal együttesen egy háromszög"keresztmetszetű tartányt alkot, amelynek csak (b) fala van tolókákkal fölszerelve. A 3. ábrán látható kivitel szerint tehát a találmány az elterjedt csapóajtós etetőberendezéseken is könnyen és egyszerűen alkalmazható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Sertésetető berendezés, jellemezve azáltal, hogy egy háromszögkeresztmetszetű tápszertartány oldalfalain toldatokkal, kiálló karokkal vagy effélékkel ellátott, célszerűen rácsszerűen kiképezett tolókák vannak elrendezve, amelyek rúgóhatás alatt a tartány kibocsátó nyílásait rendszerint elzárva tartják, azonban a sertések orrai által úgy fölfelé, mint oldalirányban is elmozdíthatók oly célból, hogy a tartány nyílásait szabaddá tegyék és egyúttal a tartányban lévő tápszert- fölkavarják. 2. Az 1. igénypont szerinti etetőberendezésnek egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a tartánynak két átellenes oldalfalán elrendezett tolókák egymáshoz képest eltoltan vannak elhelyezve oly célból, hogy a sertések a tartány alatt elrendezett etető vályú mindkét oldalát kihasználhassák és a tolókákat mindkét oldalról elmozdíthassák. 3. Az 1. és. 2. igénypont szerinti etetőberendezésnek egy kiviteli alakja, jel-