57207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés cink és más illó fémek termelésére

tesítésére okvetlenül szükséges. Az adag rétegvastagsága természetesen az anyag minőségétől és cinktartalmától függ s minden anyagra gyakorlati kísérletek révén állapítandó meg. Ugyancsak fontos tényező a levegő nyomásának és mennyiségének az anyag minőségéhez és rétegvastagságához való olyan alkalmazkodása, hogy a távozó gázok oxydáló alkatrészeket, főleg oxygént és szénsavat ne tartalmazzanak. Ez is természetesen kísérletileg állapítandó meg. Levegő helyett természetesen oxygént vagy más hasonló hatású gázt is alkalmazhatunk. A levegőt esetleg előmelegíthetjük. Az érc és szén elegye jól elaprított állapotban töltendő a kemencébe, hogy •egyenletes sűrűségű réteget képezzen. Ha az elegyet a kemencébe brikettek alakjában tápláljuk, a brikettek közötti rések finom szénnel, vagy érccel töltendők ki, hogy az adag sűrűsége lehetőleg egyenletes legyen. Néha a cinknek az adag alsó rétegeiből való kidesztillálása nehézségeket okoz, mert az alsó réteg már nem fejt ki elég tartós redukáló hatást a gázokra és cinkgőzökre azok távozása előtt; célszerű ezért az adag alján aránylag nagyobb mennyiségű redukáló tüzelőanyagot tartalmazni. Az alsó rétegnek ezen fokozott széntartalma lényegesen csökkenti a gőzök reoxydációjának veszélyét úgy, hogy az alsó rétegekből is tiszta fémállapotban desztillálhatjuk ki a cinket. Lehetne természetesen az alsó réteget teljesen ércmentesen létesíteni, pl. tiszta szénréteg alkalmazása révén. Ez az alsó redukáló (célszerűen koksz) réteg rostély gyanánt is szolgálhat, mely esetben a kemence fenekére először egy réteg durva kokszot, erre egy réteg finom kokszot helyezünk s erre töltjük be magát az adagot. Ajánlatos továbbá az adagot több rétegre osztani, melyek között egy-egy kokszréteget vagy széndusabb réteget alkalmazunk. A fokozottabb redukáló hatású alsó és közbehelyezett rétegek |okozottabb mérvben biztosítják a gázokat és a bennük lévő fémoxydoknak teljes redukcióját. Az adag fölső rétege is szén vagy széndúsabb keverék lehet. Az eddigi retortás cinkdesztilláció-eljárásokkal szemben a jelen eljárás olcsóbb és egyszerűbb s lehetővé teszi cinkben szegényebb anyagoknak pl. retorta-maradéknak, zúzda-iszapnak, vagy silány ércnek földolgozását. A cinktermelés az eddigi eljárásokhoz képest jobb hatásfokú is. Az eljárással más illó fémek, pl. ólom, arzén, antimon, ón, vagy kéneső is termelhetök. Az eljárás lehetővé teszi továbbá több illó fémet tartalmazó nyersanyag olyan feldolgozását, hogy az egyes fémek külön gyűjtetnek, minthogy a reakció egyenletes haladása és a hőmérséknek a rétegekben való egyenletes emelkedése lehetővé teszi az alacsonyabb hőfoknál illó fémeknek korábbi kiűzését. Ha pl. az adag cink és ólom érceit tartalmazza, először a cinkgőzök fognak távozni s csak a cink főtömegének távozása után fog az ólom elpárologni úgy, hogy a két fém gőzeit külön kondenzálhatjuk. Lehet ilyenkor az eljárást úgy módosítani, hogy a cink kiűzése után a légáramot elzárjuk s a műveletet befejezzük, mikor is a maradék az ólom összes mennyiségét tartalmazza és lángkemencében dolgozható föl tovább. Ha könnyen illó fémek, pl. arzén, antimon, kéneső vannak jelen, ezek a cink elpárologelőtt távolíthatók el és külön kondenzálhatok. A rajzon föltüntetett, foganatosítási példát képező készülék (a) kúpos konvertere (b) csapokkal van ágyazva s a (d) légbebocsátó csővel ellátott (c) sisakkal tömítően van lezárva. A jelen példánál a konverter (e) rostélyán fekszik az adag. A rostélyt levegővel vagy vízzel hűtött spirális csőkígyó képezheti. A levegőt a nyilak irányában nyomjuk vagy szívjuk az adagon keresztül úgy, hogy a gázok és gőzök az (e) rostély alatt lépnek ki az (f) kürtő felé, amelyen a gázok távoznak, mig a lecsapódott fémgőzök a (g) csészében gyűlnek össze. Az adag kidolgozása után a maradékot az (a) konverternek a (b) csapokon való lefordítása révén billentjük ki.