57151. lajstromszámú szabadalom • Ütőeszköz

— 2 -ellenben az áttételi mozgáshoz használjuk azt föl. Minthogy az 1. ábrabeli eszközt hol forgó, hol pedig álló szerszámmal használjuk, egyszerűbb lesz*, ha mindenekelőtt álló szerszámmal való használatát írjuk le. Evégből a négyszögű hasábos (e) ütőszöget az épp oly hasábos üregű (g) perselyben vezetjük, mely utóbbi az eszköz lenyomásakor egyúttal a forgó (d) testre visszaható nyomás átvitelére is szolgál. A (g) perselyt a szerszám (h) hüvelyével való fogaskapcsolata akadályozza meg a forgásban, amely utóbbi (i) ékénél fogva az (a) tok 'alsó részében nem foroghat, csak tengelyirányt mozoghat el s amelyet (m) rúgó az (a) tok alsó részében :lévő fészkére nyom. A 2. ábra az (a) tok alsó végébe szerelt (g, h) alkatrészeket tünteti föl né- \ zetben; az eszköznek helytálló szerszám- | mai való használatához a 4. ábrabeli aliakú szerszám való, a hengeres (k) csappal, amely szabadon nyúl be a (g) persely négyszögű alsó nyílásába az ütő szögig, míg (1) karimája a (h) persely alsó végére támaszkodik. Ez a szerszám ütés közben nem forog el, mert csak oly részekkel van kapcsolatban, amelyek forgó mozgást nem végezhetnek; a (g) és (h) részek a szerszámnak laz utóbbira támasztott (1) kari- j májánál fogva egymással kapcsolva maradnak akkor is, ha a (h) hüvelyt az eszközre gyakorolt nyomással az (a) tokba az (f) ütőrúgó erősebb összenyomása, tehát megfeszítése végett mind jobban és jobbai. benyomjuk. Ha azonban a 4. ábrabeli szerszám helyett a 3. ábrabeli szerszámot használjuk, a (g) persely belvilágának megfelelő négyszögű hasábos csappal, majd a szerszámot az eszközre kifejtett nyomással tengelyirányt a tokba benyomjuk, ekkor a (g) és (h) perselyek közötti fogas kapcsolat megoldódik, mert a (g) persely a nyomásnak kitér, a (h) hüvely pedig visszamarad; most a forgó és ütő testek között föllépő érintő irányú erőkomponens a (g) perselyt, ez pedig a négyszögű csapijával belé nyúló szerszámot forgásba hozza. Ha a szerszám forgásával szemben nem lépne föl ellenállás, úgy egyhamar a mótor sebességével forogna, sőt az ütő mozgás lassanként megszűnnék. Ámde az eszköznek lenyomásával a szerszám forgása ellen kifejtett ellenállás ezt a forgást annyira lassítja, hogy az ütő mozgás és hatás is a kívánt mértékben megmarad. Az 5. ábra a leírtnál valamivel egyszerűbb ütő eszközt tüntet föl, amelyeknek teljesítő képességét már nem szabályozhatjuk az (f) rúgónak többé vagy kevésbbé erős összenyomásával; a betűjelzések ezen az ábrán az 1. ábrabeliekkel jórén." azonosak. Eme 'egyszerűbb kivitel szerint a (g) és (h) hüvelyeket egyetlen (g) persely helyettesíti, amelynek forgó mozgása akadályozva nem lévén, a szerszám a rá mért ütések közben -egyúttal forog is. A szerszámra átvitt fcrgás gyorsaságát a forgó és ütő testek közötti érintő irányú erőkomponens és főkép a (g) hüvely forgása ellen föllépő súrlódási ellenállás szabja meg; csakis oly erős (m) rúgót teszünk be tehát az ütő eszközbe, hogy a tőle származó súrlódás még valamivel kisebb legyen az ütő test emelkedése kezdetén az ütőszög által a (g) perselyre átvitt forgási nyomatéknál, mert csak így vitetik a (d) test forgó mozgásának egy része az ütő szög és a (g) persely közvetítésével menten a (w) szerszámra át. A (g) persely fölső szélére különben a (b) hengerben hosszant eltolható (d) forgó test közvetítésével még az (f) rúgó nyomása is visszahat; ez a visszahatás az ütőtestek emelkedése kezdetén csekély, ámde növekszik s végül az (m) rúgótól eredő állandó súrlódáshoz oly súrlódási nyomással járul még hozzá, hogy a (g) persely s vele a szerszám még az említett fölfelé mozgás befejezése s az ütés kiváltása előtt fogva tartatnak. A szerszám forgó mozgásának ez a legcélszerűbb szabályozása. Mind az 1. ábrabeli, mind az 5. ábrabeli