57149. lajstromszámú szabadalom • Gép dróthúzó pofák kiigazítására

bír melyek a (J) kapcsolótag egyik végén kiképezett megfelő fogakba kapaszkodnak. A (J) kapcsolótag a belső (D) cső által tartott (j) ékeken eltolható. A (d) kerék a (H) tengelyről a (d2) fogaskerék közvetítésével haj tátik, mely a (d3) csapon forgatható. A (d3) csap a (d4) karon van megerősítve, mely a (D) cső tengelye körül forgatható. A (d2) keretébe egy másik (d5) fogaskerék kapaszkodik (3. ábra), mely az említett (d4) karra erősített (d6) csap körül forgatható. A (d5) kerék a (d7) fogaskerékhez van erősítve, mely a (H) tengelyre ékelt (d8) fogaskerékbe kapaszkodik. A (d7), (d8) kerekek a (d9) tag (4. ábra) által tartatnak kapcsolatban, mely a (d4) kart a (H) tengellyel összeköti. Ezen elrendezés folytán a különböző kerekek bekapaszkodva maradnak, amikor a (d) kerék a (H) tengelyhez közelíttetik, vagy attól eltávolíttatik. A belső (D) cső alsó végére a (dlO) tárcsa van fölerősítve, mely sugárirányú furatokkal bír; az utóbbiak egy csap vagy hasonló befogadására szolgálnak, melynek segélyével a belső cső helyzete a (J) kapcsolóhoz képest elforgatás által beállítható. A középső (E) cső az (fx) csavar által a külső (F) csőhöz van kötve, mely csavar az (E) csőben kiképezett sugárirányú fúratok egyikébe léphet, azon célból, hogy az (E) cső a külső (F) csőhöz képest több előremeghatározott helyzet egyikében rögzíthető legyen. A közbenső (E) cső fölső végéből (el) fogak állnak ki, melyek a (J) kapcsolótag szomszédos végén kiképezett fogakkal kapcsolatba, vagy kapcsolaton kívül hozhatók, a (J) kapcsolótag a (jx) gyűrűbe van beszerelve, mely két az átmérő irányában egymással szemben kiugró (jl) csapokkal bír (4. ábra). E csapok a meghajlított (j3) emeltyűben lévő (j2) hasi tókokba nyúlnak; a (j3) emeltyű (j4)-nél a gépállványzathoz van erősítve. Ez a (j3) emeltyű a kapcsolótagot a (j5) fogantyú segélyével működteti, mely a (j6) csapra van szerelve. A (j6) csap a (j3) emeltyűhöz van erősítve és a gépállványzat (g) hasitékán átnyúlik. A (J) kapcsolótag a (dl) vagy (el) fogakkal hozható kapcsolatba, vagy e fogak között közömbös helyzetet foglalhat el. Ez azáltal eszközölhető megfelelően, hogy a (j5) fogantyút a (j7) csappal látjuk el, mely a fogantyúban elrendezett (j8) rúgó hatása által a (G) gépállványzatban alkalmazott megfelelő nagyságú üregekkel kapcsolatba hozható. A külső {F) cső (2. ábra) a (g2) szelencében forgathatóan van elrendezve, melyet a (G) gépállványzat tart és mely fölső végén az (F) csőre erősített (f) fogaskereket támasztja alá; az utóbbi közvetlenül a (H) tengelyre ékelt (fl) fogaskerékbe kapaszkodik, melynek fogszáma egyenlő az (f) kerék tagszámával. A (D) és (F) csövek forgatására való hajtás olymódon van elrendezve, hogy az említett csövek viszonylagosan különböző sebességekkel forognak, így pl. a (D) cső percenként tíz fordulatot és az (F) cső percenként hatvan fordulatot végezhet; a közbenső (E)cső a föltüntetett kombinációnál főleg oly célra alkalmaztatott, hogy a kalapács által leírt pálya nagysága szabályoztassék. Ha a (J) kapcsolótag a (dl) fogazásba kapaszkodik, akkor a (D) és (F) csövek a föntemlített sebességekkel forognak és a kalapács egy spirálalakú pályát ír le, melynek nagysága az (E) csőnek a (D) és (F) csövekhez képest elfoglalt helyzetének megfelelően változik. Ez a 6—8. ábrákban világosan látható. A 6. ábrán az (E) CBŐ olymódon van az (F) csővel összekötve, hogy az utóbbinak legvastagabb (f) része az (E) cső legvastagabb (e2) részéhez fekszik. Az (E) csőnek ezen elrendezése a kalapácsot a legnagyobb méretű spirálalakú vonal leírására készteti, mint ez a 9. ábrán látható. A 7. ábrán az (E) cső olymódon van beállítva, hogy legvastagabb (e2) része az (F) cső legvastagabb (f2) részéhez szög alatt helyezkedik el. Az (E) csőnek ezen elrendezése közbenső méretű spirálalakú pályát eredményez, mely a 10. ábrán van föltüntetve. A 8. ábrán az (E) cső olymódon van beállítva, hogy legvastagabb (e2) része az (F) CEŐ legvékonyabb (f3) részéhez fekszik, ami a 9. ábrán föltüntetett legkisébb spirális alakú pályát eredményezi. Ha a (D)