57138. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a hidrokinaalkaloidák észtereinek előállítására

Tíénsavban és 80 rész vízben föloldjuk és •O'l rész kolloidális palladiumnak 10 resz vízben való oldatát adjuk hozzá. Ezután hidrogénnel rázzuk, amely pl. három méternyi víznyomás alatt áll, amig a hidrogén fölvétele meg nem szűnik. Ezután a folyadékhoz fölös ammoniákot adunk és bázist éterrel kivonjuk. Az éter ledesztillálásánál visszamaradó maradékot 100 rész forró benzinben oldjuk. Kihűléskor hidrokininetilkarbonát finom tűkben kristályosodik, amelyek az I. példánál ismertetett tulajdonságokkal bírnak. VII. példa. Paraminobenzoilhidr o k i n i n. 100 rész paraminobenzoilkinint 400 rész vízben és 30 rész kénsavban oldunk, 1 rész palladiummórt adunk hozzá és hidrogénnal rázzuk, amig a gáz abszorbeálása meg nem szűnik. A reakeióterméket a palládiumról leszűrjűk, a bázist ammóniákkal kicsapjuk és benzol-benzinból átkristályosítjuk. A vegyület az V. példánál ismertetett sajátságokkal bír. VIII. példa. Hidrocinkonin etilkarbonát. 30 rész cinkoninetilkarbonátot 160 rész alkoholban oldunk, 0-1 rész kolloidális palladiumnak 60 rósz vízbe való oldatát adjuk hozzá és kis nyomás alatt álló hidrogénnel rázzuk, amig a hidrogén további térfogatcsökkenést már nem szenved. Ezután az alkohol főmennyiségét ledesztilláljuk, a maradékot híg kénsavban oldjuk, mikor is palladium kicsapódik, az oldatot leszűrjük, a szürlethez fölös ammóniákat adunk és a bázist éterrel kirázzuk. Az éter ledesztillálása után a maradékot higított alkoholban oldjuk, amelyből a hidrokinkoninetilkarbonát finom, színtelen és íztelen 134 C°-on olvadó tűk alakjában kristályosodik ki. A vegyület alkoholban, benzolban, kloroformban és forró benzinben könnyen, hideg benzinben nehezen oldódik. Kénsavas oldatbán, a cinkoninetilkarbonáttal ellentétben kálliumpermanganáttal szemben állandó. IX. példa. Benzoilhidrokuprein. 312 rész hidrokupreint 10-szeres mennyiségű kloroformban oldunk, előbb 150 rész piriűint, azután 140.5 rész benzoilkloridot adunk hozzá és rövid ideig forrásra melegítjük. Kihűlés után a kloroformoldatot erősen higított kénsavval kivonjuk, nátronlúggal kicsapjuk, a csapadékot leszívatjuk, vízzel mossuk és a maradékot éterben föloldjuk. Az éteres oldatnak klórkalciummal való szárítása után benzoilhidrokuprein színtelen kristályok alakjában válik ki, amelyeket benzolból átkristályosítás útján tisztítunk. Olvadási pontja 172 C°; alkoholban, kloroformban és forró benzolban a készítmény könnyen, éterben, hideg benzolban és benzinben nehezen oldható. X. példa. Dibenzoilhidrokuprein 416 rész benzoilhidrokuprein ötszörös mennyiségű benzolban való oldatához 140.5 rész benzoilkloridot adunk és rövid ideig forrásig hevítünk. Kihűlés után az új bázist sósavval kivonjuk, a savanyú oldatot ammóniákkal kicsapjuk, a csapadékot leszivatjuk és 2000 rész forró benzolban oldjuk. Kihűlés után a dibenzoilhidrokuprein finom tűkben kristályosodik ki, amelyek 147 C°-on olvadnak és éterben, alkoholban és forró benzolban igen könnyen, benzinben nehezen oldódnak. XI. példa. Etilhidrokupr einetilkarbonát. 340 rész etilhidrokupreint 10-eres menynyiségű benzolban oldunk. 108 5 rész klorhangyasavésztert adunk hozzá és rövid ideig forrásra hevítjük. Kihűlés után a reakcióelegyet híg sósavval kivonjuk, a savban oldott bázist ammóniákkal kicsapjuk és éterben oldjuk. A bázist célszerűen könnyen kristályosodó szalicilsavas sójává alakíthatjuk át ha a bázisnak klórkálciummal szárított éteres oldatához savanyú reakcióig szalicilsavat adunk. ÁllásDál, esetleg előzetes koncentrálás úton, salicilsavas etilhierokupreinetilkarbonát színtelen kristályokban kristályosodik ki, amelyek 138—142 C°-on olvadnak és alkoholban valamint benzolban könnyen, éterben nehezebben, benzinben pedig nehezen oldódnak.