57030. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés finoman elosztott tüzelőanyag elégetésére

relő berendezés nézetei, melyeknek szárnyai a középső nyíláshoz tengelyirányúak, a 14. ábrán oly légeloszlató és terelő, mely a levegőt a középső nyíláshoz tengelyirányú áramokra és egyidejűleg két gyűrűalakú övre bontja szét, a 15. ábrán a 14. ábrához 15—15 vonala szerint vett metszet, a 16. ábrán a 14. ábrához tartozó oldalnézet, a 17. ábrán a 14. ábrán mutatott légelosztó és -terelő egy szárnya a hajlítás előtt, a 18. ábrán ugyanennek oldalnézete a hajlítás után, a 19. ábrán a 18. ábra oldalnézete, a 20. ábrán a légelosztó és -terelő további foganatosítási alakjának nézete, a 21. ábrán a 20. ábra 21—21 vonala szerint vett metszet, a 22. ábrán külön légvezetékkel ellátott tüzelés nézete, a 23. ábrán ugyanennek hosszmetszete. A légelosztó és -terelő berendezés lényegben az elégési kamra mellső falába illesztett lemezből áll, mely központi furattal és ezen furathoz sugárirányú vagy érintőirányú, előnyösen a közepétől kifelé szélesbedő hasítékokkal és a hasítékok között lévő bordákból kiinduló, befelé hajló szárnyakkal van ellátva. Ezen szárnyak a bordák síkjával előnyösen 45 fokú szöget zárnak be, mely hajlásszög azonban a szükséghez képest tetszőlegesen választható. A légelosztó és -terelő ezen leírásából következik, hogy ezen berendezés a tüzelés méllső falán belül fekvő szárnyas kereket képez, melynek lejtős szárnyai központi gyűrűből indulnak ki. A központi gyűrűbe az 1. és 2. ábra szerint a tüzelő anyagot bevezető (1) cső torkol, melynek keresztmetszete kisebb, mint a gyűrű belső átmérője úgy, hogy a gyűrűalakú hézag keletkezik, melyen át a tüzelő térbe külső levegő hatolhat. A 3.-5. ábrákon föltüntetett foganatosítási alaknál (2) a tüzelés mellső falába illesztett lemez, (3) a középső gyűrű, (31

) az ezen gyűrű által képezett nyílás, melybe az (1) cső vége torkol és melybe az ismert lángzóval ellátott esővég a (31

) nyílás előtt vagy benne, vagy mögötte torkol be. (4) jelzi a befelé lejtő, sugárirányú szárnyakat és (5) a hasítékok között lévő bordákat. Nem szükséges az elégési kamra mellső falába külön légelosztót és -termelőt beilleszteni, hanem ezt a közvetlenül a vasból való mellső falban lehet kiképezni vagy egyes részeit az elégési kamra mellső falának nyílásában is lehet megerősíteni. Az (1) csövön át az elégési kamrába sajtolt, finoman eloszlatott tüzelő anyag, pl. gáz, olaj, szénpor vagy efféle az (1)- cső végén alkalmazott lángzó szerkezetéhez képest hengeres vagy előnyösen kúpos sugár alakjában hatol be. Az elégési kamrába szívott vagy besajtolt levegő a hasítékokon valamint a (3) gyűrű és az (1) cső vége között lévő gyűrűs téren át áramlik be. A hasítékokon beáramló és ezek által egyes áramokra bontott levegőt a (4) szárnyak oldalirányban elterelik, illetőleg kényszerítik, hogy ezen áramok oly pályákban haladjanak, melyek a belépésük irányához ferde síkokban fekszenek úgy, hogy a levegő minden része előrehaladó és forgó vagy örvénylő mozgást végez és a behatoló tüzelő anyaggal folytonosan, egyenletesen és bensően keveredik. A 6.-8. ábrákon föltüntetett légelosztót és -termelőt a lemezre szegecselt, befelé lejtő (7) szárnyak képezik, melyek másrészt a (8) középső gyűrűn vannak megerősítve. A 9. —11. ábrákon bemutatott légelosztónál és -terelőnél a (10) lemezen és a (11) gyűrűn megerősített szárnyak egymás fölé nyúlnak. Ezáltal kiszélesített láng keletkezik, ami rövid és tágas elégési kamráknál előnyös. A leírt légelosztó és -terelő csonka kúp vagy gula alakjában is képezhető ki, valamint a szárnyak oly módon elállíthatok és rögzíthetők is lehetnek, hogy azokat tetszőleges hajlásszögek alatt lehessen beállítani. Amint a 12. és 13. ábra mutatja, a ha-