56715. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ón termelésére és érceknek lángkemencékben salaktakaró alatt való hevítése által
Megjelent 1912. évi julins hó 31-én. MAGY. gjht KIR SZABADALMI jCP HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 56715. szám. XII/d. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés ón termelésére az érceknek lángkemencében salaktakaró alatt való hevítése által. HÖVELER HERBERT FREDERICK MÉRNÖK MERTON-ABBEYBEN. A bejelentés napja 1911 október hó 16-ika. Elsőbbsége 1910 október hó 19-ike. Önnak ércekből való termelésekor eddig vagy aknakemencéket, vagy pedig lángkemencéket használtak. Előbbieknek az a hátránya, hogy a fújtató levegő folytán sok ón illan el, amelynek gyűjtése és regenerálása nagy nehézségeket okoz. A lángkemencének viszont az a hátránya, hogy a salak sok ónt köt le szilikát alakjában, I amely veszendőbe megy. E hátrány elkerülésére az adaghoz oly adalékokat kevertek, melyek kellő hőmérsék elértekor a kovasawal vegyülnek s a hozzá kötött ónt fölszabadítják. Ehhez azonban oly hőmérsék szükséges, amelyet lángkemenncében nem lehet elérni úgy, hogy megint csak az aknakemencéhez kellett folyamodni, amelynek fújta tója annyi levegőt fúj be, hogy a redukciót meggátolja s ennek folytán. ón illan el. E hátrányok elkerülésére a találmány értelmében az olvadék hevítését ép úgy, mint a lángkemencében egy, az elillanást gátló olvadt salaktartó alatt eszközöljük s a kívánt magas hőfokot azáltal érjük el, hogy az adagra fölülről fúvólángot hagyunk hatni, amelyet ismert módon elgázosított folyós tüzelőanyaggal, különösen szénhydrogénekkel létesítünk. Ezáltal teljes redukciót érünk el, minthogy a szén redukáló hatása révén kiolvasztott ón reoxydációját a salaktakaró meggátolja. Folyós tüzelőanyag alkalmazása által jóval magasabb hőfokot érünk el, mint amilyent egyébként lángkemencében elérhetnénk s e hőmérsék elég magas arra, hogy a salakban képződött ónszilikátokat alkalmas adalékokkal elbonthassuk. E célra pl. vasoxydokat használhatunk, melyek ászén által az ónércekkel egyidejűleg redukáltatnak vassá, amely az ónszilikátokat bontja úgy, hogy ón-vas-ötvény képződik. Lehet ólomoxydot is használni adalék gyanánt, melynek ólma a salakba mechanikusan bezárt ónnal ón-ólomötvözetet képez, amely magas fajsúlya folytán könnyen válik el a salaktól. Szénhydrogéneknek kohászati kemencéknél való alkalmazása már nem új, de a jelen esetben sajátos előnyöket biztosít, mert csak általa érhetünk el a lángkemencében a szilikátok bontására elegendő magas olyan hőfokot, amelyet eddig csak aknakemencében létesíthettünk. A két eddigi berendezésnek hátrányát — az ónnak oxyd gyanánt való elillanása az akna-I kemencében, az ónnak szilikát gyanánt a
