56685. lajstromszámú szabadalom • Féklánccsévélő szerkezet kocsik számára
— 2 — felelő (c, cl) persetyeiben vannak rögzítve. A dob célszerűen (D) görgő csapággyal van ellátva, hogy a (C) tengelyen való forgása megkönnyíttessék. A vízszintes (E) hajtó tengely a toknak (A) mellső falán kinyúlik {2. ábra) és külső végén a függélyes síkban forgatható (e) fogantyúval vagy kézi kerékkel, belső végén pedig a dob (b) fogaiba kapcsolódó (F) fogaskerékkel van ellátva. A tengely és a fogaskerék tetszőleges módon vannak a tokban ágyazva és egymással összekötve. A rajzban föltüntetett példánál az (F) fogaskerék (f) csapon van elrendezve, mely belső végével a toknak hátsó falához van erősítve. Az ürös tengely körülfogja az (f) csap külső végét és a mellső falára erősített gyűrűalakú (fl) csapágyban van ágyazva (4. ábra). Az (f) csapon az (E) tengely belső végén lazán van elrendezve a (G, H) részekből álló ismert szerkezetű és egyoldalasan lerézselt fogakkal ellátott körömkapcsolás. A (G) rész az (E) tengely hosszában mozgatható és végén (g) négyszögletes résszel bír, mely az (E) tengely végén levő (gl) négyszögletes kivágásba kapcsolódik úgy, hogy a tengely kapcsolás (G) része és a tengely forgásra vannak kapcsolva. A kapcsolás (H) része szintén (h) négyszögletes résszel van ellátva, mely az (F) fogaskeréknek megfelelő (hf) kivágásába kapcsolódik és azzal együtt elforog. Az (f) tengelyen elrendezett (g2) rúgó a tengelykapcsolás két részét rendesen egymással kapcsolt helyzetben tartja. ^ E kapcsolást akkor alkalmazzuk, ha a féket a fogantyú jobbra forgatása által akarjuk bekapcsolni. Ha á féket a fogantyúnak ellenkező irányú elforgatása által akarjuk bekapcsolni, az 5. ábrában föltüntetett (Gl, Hl) kapcsolást alkalmazzuk, melyek a fent ismertetett (G, H) tengelykapcsolástól csakis abban különbözik, hogy ennek fogai ellenkező irányban vannak lerézselve. A hajtótengely kihúzása után a tengelykapcsolás részeit az (f) csapról levehetjük és másokkal helyettesíthetjük oly célból, hogy a fogantyúnak vagy kézikeréknek forgásirányát megváltoztassuk. A rajz szerint a dobnak rögzítésére egy ennek mellső oldalán elrendezett (I) kilincskerék szolgál, mely célszerűen (i) négyszögletes furatával a dobnak megfelelő csapjára van tolva (6. ábra) a (b3) karima és a tok mellső fala közé. Ez a kerék mindkét oldalán egyenlő úgy, hogy megfordítva és ellenkező irányú fogakkal a dobon is megerősíthető. A 2.. 3. és 4. ábra szerinti jobbra forgatandó csévélőszerkezetnél a záró fogak jobbra néznek, míg az 5. és 6. ábrákban föltüntetett, balra forgatandó csévélőszerkezetnél a kilincskerék meg van fordítva és annak fogai balra néznek. A kilinc3kerékbe átállítható kilincskapcsolódik, mely a tok mellső részének (4) csapjára van tolva. A (K) kilincs (k) pontban van megterhelve (4. ábra) hogy rendesen ne kapcsolódjék a zárókilincs fogaiba. A kilincset az (m) rúddal összekötött (M) lábítóval szorítjuk a kilincskerék fogazásába. Az (M) lábító tetszés szerinti szerkezetű lehet. A rajz szerint (10. ábra) a fékláncot körülfogó (ml) karokkal van ellátva, melyek belső végükön (m2) hevedereikkel a tok hátsó falához csuklósan vannak hozzákötve. Az (ml) karok a toknak mellső falán nyúlnak át és az (m3) harántirányú rúddal vannak összekötve, melyre a kocsivezető rálép, hogy a (K) kilincs és az (I) kerék között kapcsolást létesítsen. Az (m) rúd alsó végén az (m) karok egyikéhez van erősítve. Az (N) féklánc, melynek fölső vége a (b4) csap segélyével van a dobhoz erősítve, a dobról lelógva a kocsifenéken áthatol és a fék működtetése céljából alsó végével a fékrudazatba kapcsolódik. Az 1—3. ábrában föltüntetett berendezésnél a lánc a kocsi alatt a fékekhez halad, a hol is a láncnak szabad mozgását az (0) vezetőkorong biztosítja, mely a koesi feneke alatt van elrendezve, és a lán<? vezetésére szolgál. Az (0) korong tetszés szerint lehet ágyazva. A rajzban föltüntetett foganatosítási alaknál a kocsifenék alsó oldalára áttöréssel ellátott (P) lemez van erősítve. Ez az áttörés összeesik a kocsifenéken kiképezett és a lánc átvezetésére szolgáló áttöréssel. Ezen áttörés közelében és amö-