56383. lajstromszámú szabadalom • Berendezés fölvetőgépeknél újabb fonalszalagoknak a már fölvetett szalagokhoz való önműködő illesztésére

gyakorol, a rúd tehát a (b) asztalt abban á mértékben előzi meg, mint amelyben a rudat az (1) ütköző lassanként szabadon bocsátja, míg végül az (i) emelő a (k) ütközőre támaszkodik. Most a (g) mutató ismét zéruson áll (1. ábra), az.(e) rúd tehát a menetmagassággal visszafelé mozgott el, miköz- • ben az (f) kilincsek az (e) rúd fogai fölött hatástalanul csúsztak. Ezután mind a három {b, c, e) rész kölcsönös helyzetük megváltoztatása nélkül tovább halad balra, míg az illető szalag fölvetése be nincs fejezve. A szalag fölvetése után a gép ismert módon önműködően kapcsolódik ki. A gép a kész szalagot levágja és rögzíti. A (b) asztal a lánchosszúság újabb beállításánál ismét a konuszmagassággal jobbra mozog el és eközben az (e) rudat magával viszi; egyelőre a (c) szán helyzetét a (b) asztalhoz képest nem változtatja meg. Az asztal jobbra való mozgásának végén az (i) emelő ismét találkozik az (1) ütközővel, mely helyzetét az illető menetmagasságnál mindvégig megtartja. Az (1) ütköző az (i) emelőt elforgatja és ezáltal az (e) rudat jobbra előrehúzza és pedig pontosan a menetmagassággal (2. ábra.) Az (e) rúdnak ezen jobbra való mozgása közben a rúd fogai az (f) kilincsekbe kapaszkodva a (c) szánt pontosan a menetmagassággal jobbra tovább mozgatják. Ha a (b) asztal befejezte jobbra való mozgását, az új szalag teljesen a munkás beavatkozása nélkül önműködően a már meglévőkhöz van illesztve és csak a következő szalag hozzácsomózására van szükség, hogy annak fölvetése végbe mehessen. A (b) asztal ismét balra mozog, az (e) rúd a (h) rúgót egészen a zérushelyzetig követi, miközben az (f) kilincsek alatt csúszik; valamennyi rész együtt balra halad és így tovább. Ha az egész láncot fölvetettük, tehát a <c) szán legszélső helyzetébe jobbra ért, a szánt új láncnál ismét egészen balra kell mozgatni. Hogy ezt megtehessük, a (c) szánon az (n) tolattyú van alkalmazva, mely peckek útján az (f) kilincsek mögé kapaszkodik. Ezen tolattyút a (c) szánhoz szorítjuk úgy, hogy az (f) kilincsek az (e) rúd fogai közül kiemelkednek. Most a (c) szánt a (b) asz' talon könnyű szerrel balra visszatolhatjuk. Ugyanezen (n) tolattyút használjuk, ha a (c) szánt az első szakasznál pontosan a fölvető dob kúpos végéhez kell illeszteni. A találmány alapeszméje abban áll, hogy a (b) asztalnak különben is meglévő mozgását arra használja föl, hogy abból a bordaszánnak az asztalhoz képest egy menetmagassággal való mindenkori eltolását leszármaztassuk. Világos, hogy a (c) bordaszán a (b) asztal minden egyes jobbra mozgásánál az (m) rúgó legyőzése mellett annyival tolódik el jobbra, amennyivel eredetileg az (1) ütközőt balra állítottuk be. Ugyanazon menetmagasságnál az (1) ütköző helyzetét állandóan megtartja. Természetesen az asztalmozgás és a száneltolódás között való összefüggés létesítésére más oly mechanikai segédeszközöket is alkalmazhatunk, melyek ezen összefüggést teljesen kézzel való beavatkozás nélkül létesítik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés újabb fonalszalagoknak a már fölvetett szalagokhoz való illesztésére oly fölvető gépeknél, melyeknél a fölvető bordát mozgatható asztal tartja, amely asztal a lánchosszúság beállításánál mindenkor önműködően a konuszmagassággal eltolatik, azáltal jellemezve, hogy a (c) bordaszán minden egyes szalag fölvetésénél a mindenkori helyzetében rögzített, de beállítható (1) ütköző hatása alatt álló áttételi elemek útján a (b) asztal már meglévő önműködő mozgása folytán az asztalon a menetmagassággal önműködően előretolatik. 2. Az 1. igényben védett berendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (c) bordaszán és a (b) asztal kilincsszerű elemek útján a finoman fogazott és a (h) rúgó hatása alatt álló az (i) emelővel ellátott (e) rúddal van kapcsolva, mely emelő az (1) ütközővel való találkozásánál a (c) szánt, amikor a (b) asztal a fölvetési kiindulási helyzetbe visszatér, a beállított mértékkel, vagyis