56373. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

— 8 — mozgásnak az adogató szerkezetre való nyugodt átvitelét és a hajtókar helyzetének állandó ellenőrzését biztosítja. Ez az elrendezés továbbá a cső kényelmes kicserélését teszi lehetővé. A závárzattok födelének leszerelése és a vezetődarab eltávolítása után a cső az előreszökő rugóval és a závárzatszerkezettel együtt kivehető. A vezetődarab továbbá a cső hátramozgásának határolására is szolgál, amennyiben a vezetődarab (147) oldalai a závárzattokon lévő függélyes (158) lépcsőzéshez (93. áb;a) csatiakoznak. A csúsztatódarab harántmozgása, — mely a (123) hajtókar segélyével vitetik át, melynek (134) vége a csúsztatódarab (135) kivágásába nyúlik, — a lökőrész segélyével a töltényszalagnak az adogatómozgást adja. A töltényszalag alatt a (150) lengőtámasz (72. ábra) van elrendezve, mely a töltényeknek a bevezetés közbeni alátámasztására szolgál. Ez a támasz a (151) csapok (73. ábra) körül leng és a (152) rúgó segélyével fölfelé szoríttatik. A támasz (153) karokkal van ellátva, melyek az adogatószekrény fenekében lévő (154) nyílásokon átnyúlnak. A támasz utánengedősége következtében a (153) karok mindannyiszor leszoríttatnak, ahányszor egy töltény vezettetik tova fölöttük és ezután a karok a rúgó segélyével fölszoríttatnak, olymódon, hogy lapos (155) végükkel a tölténnyel érintkezésbe kerülnek, mint ez a 73. ábrán látható. A tölténytámasz és lökőrész (157), illetve (156) fogantyúkkal bírnak, melyek segélyével kézzel mozgathatók. A töltényszalag oldalt viszi a töltényeket az adogatótokba és a töltények részére szilárd támasz gyanánt szolgál, amikor a töltények azon helyzetbe kerülnek, melyben az adogató által megfogatnak és a töltőűrbe vitetnek. A töltényszalag lehetővé teszi, hogy a töltények hosszukban az adogató által kényelmesen kiemelhetők legyenek. Az ismert szerkezetű töltényszalagok nem felelnek meg minden tekintetben e követelményeknek. A találmány szerinti töltényszalag teljesen fémből készül és oly berendezésekkel van ellátva, melyek segélyével a töltények kellő helyzetbe úgy szállítás, mint adogatás alatt is biztosíttatik. A szalag olymódon van szerkesztve, hogy egyidejűleg könnyű és szilárd úgy, hogy a töltényeknek a szalagokból való kihúzására igen kis erő szükséges. A töltényszalag (81—89. ábrák) csőalakú (200) tagokból áll, melyek (201) csuklók segélyével vannak egyesítve, hogy tetszésszerinti hosszú folytonos darabot képezzenek. A szalagtagok főrésze hengeres és (205) hasítékokkal vagy nyílásokkal van ellátva, hogy a szalag lehető könnyű legyen. A mellső oldalon a fém meg van hajlítva, hogy a (202) perem képeztessék, mely szorosan a lövedék köré fekszik és az utóbbit ezáltal fogva tartja. A hátsó végen (203) karok vannak kiképezye, melyek befelé hajlított (206) szárnyakkal bírnak ,az utóbbiak a töltény (207) gyűrűhornyába csapódnak. Ezek a (203) karok rugalmas nyomótagokat képeznek, melyek a töltényeket kellő helyzetben tartják. A töltényszalag kellő alakba hajlított és sajtolt csövekből vagy fémbádogokból van előállítva, hogy a szalag szilárd és tartós, valamint a hőmérsékletingadozásokkal szemben ellentálló legyen. Ha a szalag a (121) adogatótokon átvezettetik, akkor részben a (208) borda (74. ábra) segélyével vezettetik, mely a szalagtagok mellső részét megtámasztja, részben pedig az adogatótok hátfalának (209) belső oldala által vezettetik, mimellett a töltény ezen oldallal érintkezve mozog. A 90. és 91. ábrákban föltüntetett tölténykivető a (171) rúdból áll, mely a (2) zárolótuskó ferde (177) hornyában (68. ábra) fekszik. E horony fölső vége hasítékban végződik, melybe a kivető fölső végén alkalmazott csap kapaszkodik. Ez a csap (176) peremmel van ellátva, mely a kivető oldalirányú eltolódását megakadályozza. A kivetőrúd az említett csappal egy vonalban, azonban a másik oldalon a (172) toldattal •van ellátva, mely a závárzattok oldalán lévő (173) hosszhoronyba (39. ábra) ka-