56373. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

— 6 — nyitjuk. A závárzat zárt állapotában a (71) toldat a (6) csőkarmantyú (72) toldata (48. és 49. ábra előtt fekszik. A (2) zárolótuskó hátrahúzásánál a (71) toldat a (72) toldattal kapcsolatba kerül és a csövet magával húzza, míg az azon pillanatban szabaddá tétetik, melyben a (64) elcsattantórúdemeltyű rűgója által a (49) ábrán rajzolt helyzétbe vitetik és ezáltal a feszítőkarmantyút rögzíti, mint ez a 49. ábrán világosan látható. Az elcsattantórúdemeltyű ezen mozgása által a (71) toldat olymódon mozgattatik, hogy a (72) toldattól szabaddá lesz. E leírt elrendezés lényegesen hozzájárul a szerkezet egyszerűsbbítéséhez, minthogy a kézzel való működtetésekhez nincs külön berendezésekre szükség. A tölténybevezetőszerkezet egy toltényszalagból, töitényfogóberendezésből és adogatóberendezésből áll, mely utóbbi a megfogott töltényt azon helyzetbe viszi, amelyből az a töltőűrbe előretolatik. Már ismeretesek oly önműködő lőfegyverek, melyeknél a töltényeket megfogó és adogatóberendezés olymódon működik, hogy a töltény a lövés alatt a tartóban marad. Ez a szerkezet hiányosnak tekintendő és egyebek között azzal a hátránnyal bír, hogy ezáltal a závárzat gyöngébb és kevésbbé biztos. Ezek a szerkezetek továbbá igen bonyolultak és az ado•gatóberendezés működésbehozatala nehézkes, mert az csak akkor működhetik össze a csővel, ha a eső a lövés leadásánál a hátralökő hatás következtében hátraszoríttatott. A töltényeknek a szalagból a töltőűrbe való bevezetésére a jelen találmány értelmében alkalmazott berendezés segélyével a töltények a fogóberendezés által vízszintes helyzetben vezettetnek be és a fogóberendezés, miután a töltény a töltőűrbe bevezettetett, a tölténytől, hátrahúzatik és ezáltal a zároló részére a helyet szabaddá teszi. Ilymódon a töltényeknek biztos bevezetését érjük el és egyidejűleg tényleg pontosan központos elzárást biztosítsunk. Az alábbi leírás főleg az 50—69. és 96. ábrára vonatkozik. A töltényadogató a (91) szánból áll, mely a ferde (110) csúsztató pályán van elhelyezve. Az utóbbi kétoldalt (94) hornyokkal van ellátva, melyekkel a szánon lévő (93) vezetőlécek (55. ábra) működnek össze. A szán villás fejben végződik, mely mindegyik oldalon (92) forgóbordákkal van ellátva; az utóbbiak a töltényfenék fölvételére szolgál. A szán két oldalrésze között a (191) emeltyű (60—62. ábrák) forgatható a (107) csap körül. Ez az emeltyű alsó végével a szán villás fejébe nyúlik és arra szolgál, hogy a töltény fogvatartására a töltény fenekére nyomást fejtsen ki. A (107) csap, amely körül az emeltyű forgatható, a (95) visszatartókampó egy részét képezi és a szán (106) furatában van elhelyezve. A visszatartókatnpó oldalt a (102) toldattal bír és a (103) rúgó, mely a (191) emeltyű üregében (66. ábra) van elhelyezve, a kampó fölső részére nyomást fejt ki. Ez a fölső rész a rúgó fogvatartására (109) kiugrással (63. és 64. ábra) van ellátva. A kampónak tehát a (110) csúsztatópályához kell támaszkodnia, és amikor a kampó az utóbbin csúszik, akkor a csúsztató páljának (96) kivágásába kapaszkodik (52. és 66. ábra), miáltal a szán fogvatartatik. A működési mód a következő: Ha a (92) fogóbordák egy töltényt megfogtak, mint ezt a 49. ábra mutatja, akkor a töltény a szerkezet hátramozgása által egyenesen hátra vitetik, míg melső vége az adagolótok mögé kerül. E mozgásnál a visszatartókampó (102) toldata egy függélyes (97) részbe (96. ábra) ütközik, mely a zárolótokhoz tartozik ; ezáltal a (95) kampó a (96) kivágásból kiemeltetik és így a szán szabaddá lesz úgy, hogy az utóbbi a ferde (110) pályán lefelé kezd csúszni (50. ábraj. A töltény most lefelé vitetik, miközben a (2) zárolótuskó tovább hátramozog, míg a töltény a cső tengelyébe a zárolófej elé került és ez az 51. ábrán látható. Ha ezután a zároló az előrelökő rúgó segélyével előre szoríttatik, akkor a fogó által vízszintes helyzetben tartott töltény előretolatik (52. ábra). Ezen előremozgás utolsó fázisa közben a szánon lévő (105) váll (54. ábra) a (6) csőkarmantyú hátsó oldalába ütközik, miáltal a szán