56328. lajstromszámú szabadalom • Önműködő alámerült hajók kiemelésére

— 3 — csúcsot ismét fölcsavarjuk úgy, hogy a kötél a (26) üregben fogvatartatik. A csap szivaralakú csúcsa a gyűrűalakú (27) lépcsőzést teszi szükségessé. A csapon alkalmazott (28) dudorodás segélyével egy második (29) lépcsőzés képezhető. A (19) csap a mozgatható (31) pofákkal ellátott (30) csíptető (8. és 9. ábra) által fogandó meg. Ez a csíptető két V-alakúan elrendezett (32) karból áll, melyeknek csúcspontján a 33 nyílás van alkalmazva, míg a karok végén két forgatható (31) pofa van megerősítve, melyek a (34) tengelyek körül csuklókban forgathatók. E pofák mindegyike egy félköralakú villa által képeztetik, mely villák egyesítve egy lefelé kiszélesített köralakú nyílást és egy gyűrűalakú (37) tátámasztósíkot képeznek. A csíptető (33) nyílásában egy a mentőhajó által magával vitt körülbelül 100 m. hosszú erős láncnak első láncszeme erősíttetik meg. A készülék a következőképen működik: Tegyük föl, hogy egy tenger alatt járó hajó alámerült, minthogy magassági kormánya valamely oknál fogva fölmondta a szolgálatot. Ez esetben tehát nemcsak a hajó emelendő ki, hanem első sorban a legénység is megmentendő. A hajóba bezárt legénység a (16) cső szelepét nyitja, ezáltal a (2) köpenyt víz alá helyezi és a (15) kézikerék működtetése által a bóját a köpenyből kiszorítja. A bója úszóképessége következtében fölemelkedik és emellett a (11) dobot magával viszi, melyről a (6) kötél letekercselődik. A bója •azt a pontot jelzi, amelyen .a hajó alámerült. E célra a bója zászlóval látható el és elektromos fényt is hordozhat, mely a hajóból az e célra berendezett kötél segélyével működtetik. A kötél oly módon is lehet berendezve, hogy az alámerült hajó és a mentőhajó között távbeszélőkapcsolat létesíthető. A hajó kiemelésének megkönnyítésére előnyös a hajón a leírt készülékből kettőt elrendezni, melynek egyike a hajó orrán és a másik a hajó hátsó részén rendeztetik el. A mentőhajó vagy mentőhajók a kapcsolóc8Íptetőt egy igen erős és megfelelő hosszú lánccal viszik magukkal. A mentőhajó legénysége a dobot a födélzetre húzza és a kötél beosztásaiból azonnal fölismerheti, hogy milyen mélyen fekszik az alámerült hajó. Ezután a (6) kötél a lánccal összekötött csíptető (36) nyílásába bevezettetik. A csíptető és lánc a (6) kötél által vezetve az alámerült hajóra leeresztetik. A két kapcsolórész összetalálkozásánál a (19) csap a két (31) pofát (8. ábra) nyitja úgy, hogy a pofák a (31') helyzetet foglalják el és a csap szivaralakú csúcsával a (32) karok között iévő térbe hatol. A csúcs belépése után a pofák önsúlyúk folytán ismét a (31) helyzetet foglalják el, a (27) lépcsőzés a pofák gyűrűalakú kiugrásához fekszik,'mire a két rész összekapcsoltatott. Ha a (30) csíptető még tovább lefelé halad és a (31) pofák újból nyittatnak, még pedig a (28) dudorodás által, akkor a kapcsolást a (29) lépcsőzés állítja elő. Az alámerült hajó súlyából a kiemeléshez szükséges láncok erőssége könnyen meghatározható. Közönséges hajók kiemelése hasonló módon történik, azonban ezeknél a hajóknál a bója szabaddátételére mi sem szükséges, minthogy ez a hajót önmagától elhagyja. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő kapcsoló alámerült hajók kiemelésére, jellemezve egy bója, egy dobra föltekercselt lánc és egy szivaralakú csúcscsal ellátott csap által, mely részek mindnyájan az alámerülésnek kitett hajón vannak elrendezve és megerősítve, jellemezve továbbá egy a mentő hajó által magával vitt, egy lánccal összekötött csíptető által. 2. Az 1. igénypont szerinti önműködő kapcsoló kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a bója és a dob tenger alatt járó hajóknál alkalmazva egy tömítve elzárt köpenyben vannak elrendezve, mely egy a hajó belsejéből működtetendő szeleppel fölszerelt cső segélyével a tengervízzel összeköttetésben áll, mimellett a bója egy a köpenyen megerősített csa-