56264. lajstromszámú szabadalom • Kaszálógép
_ 4 — szerkezet vázának részeit képezik. A (43) vezetőlemezen és a (29) tetőlemezen elrendezett (46), ill. (47) csapágyakban a (36) tengelyt körülvevő, ürös (48) tengely van ágyazva, mely a (44, 45) vezető lemezeken forgathatóan átjár és fölső végén az (50) zsinórkorongot hordja, mely utóbbi a (39) zsitiórkoronggal közös tengelyre szerelt (51) zsinórkorong és zsinór segélyével a (36) tengellyel azonos irányban, de ennél lassabban forgattatik. A (48) tengely több (52; 53, 54) korongot hord, melyek a lefelé nyúló (54a) karimával bírnak, amikor is ezen karimák mindegyikében és az említett korongok alsó oldalán elrendezett csapágyakban több (56) tengely van forgathatóan ágyazva. Az (56) tengelyek külső végei szög alatt hajlított (57) menesztőkarokban (2. ábra) folytatódnak, melyek a leírt hajtószerkezet folytán a (9) késekkel azonos irányban keringenek és ennek következtében a lekaszált szárak az (y) nyíl irányában magukkal menesztik. A könnyen leszerelhető (50, 51), ill. (38, 39) korongodnak más méretű korongokkal való kicserélése által lehetővé válik a menesztő korongoknak, ill. a késkorongnak forgássebességét tetszés szerint változtatni, ami a bevezetésben említett gépnél szintén lehetetlen volt, mivel ennél a kések és a menesztőkarok egy közŐ3 testre (a forgó kosárra) voltak szerelve. A (29) tetőlemez (1. ábra), valamint a (43, 44) és (45) vezetőlemezek a gép jobb oldalán (2. ábra) a rézsútos (58) vonal mentén a (31) falig terjednek és mindegyik ily vezetőlemezzel azonos síkban egy-egy háromszögletes (59) téritőlemez yan a (31) falhoz erősítve, minek következtében az (59) térítőlemezeknek (60) élei és az (58) vonal mentén fekvő lemezélek között terelőcsatorna képződik, melyben a lekaszált szárak az (57) menesztőkarok közreműködése folytán a (z) nyíl irányában a (31) falnak (61) nyílásához menesztetnek és ezen át a gépből kiboesájtva rendekben lerakatnak vagy előbb a kévegyűjtő szerkezetbe jutnak. Ehhez azonban szükséges, hogy az (57) menesztőkarok a szárakat a kellő pillanatban szabadon bocsássák vagyis a száraknak az említett terelő csatornába való bejutása után menesztő^jhatásukat fokozatosan beszüntessék. Ezen célból minden egyes (56) tengelyen a (62) fogaskerék van elrendezve és az illető (56) tengely alatt fekvő vezetőlemezen egy (63) fogasív (1. ábra) van megerősítve, mellyel a (62) fogaskerék a kellő pillanatban kapcsolásba jut. Megjegyzendő, hogy az 1. ábrában a (63) fogasív a jobb szemléltetés céljából nincs a valóságnak megfelelő pontban föltüntetve, amennyiben ezen ezen fogasivet azon ponton kell elrendezni, mennél a menesztőkaroknak menesztő hatása beszüntetendő ; ezen beszüntetés pedig azáltal következik be, hogy a (62) fogaskerék a (63) fogasívre ráfutva az (56) tengelyt 180°-al elforgatja, amikor is az illető (57) menesztőkar (2. ábra) az említett terelőcsatorna előtt az (57x) helyzetbe jut és ekkor a szárakat, hátsó oldalával a terelőcsatornán végig tolva, azok mellett érintőlegesen tovacsúszik. Mielőtt aztán az így megforgatott terelőkar újból azon helyzetbe jut, melynél a menesztő hatás ismét kifejtendő egy második fogasív az illető menesztőkart eredeti helyzetébe forgatja vissza. Hogy a menesztőkarok ezen két elforgatási hely között való keringésük közben önmaguktól el ne foroghassanak, mindegyik (56) tengelyen két (64) harántkar (1. ábra) van- elrendezve, melyek egyike vagy másika az illető tengelyt hordó korongnak egy hasítékán át a fölötte lévő vezetőlemezhez fekszik és így megakadályozza az (56) tengelynek elforgását. Az említett elforgatási helyeknek megfelelő pontokban azonban a vezetőlemez a (64) harántkarokkal korrespondeáló helyeken oly kivágásokkal bír, melyek a (64) karok pályá ját szabaddá és így az (56) tengelyeknek elforgatását lehetővé teszik. Az (56) tengelyeknek a két elforgatási hely között való rögzítésére természetesen más tetszőleges szerkezet is alkalmazható és a menesztőkaroknak több sora helyett némely esetekben azoknak esetleg egy sora is elegendő. A lekaszált száraknak rendekben való
