55949. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés váltakozó áramú blokkberendezésekhez

— 2 — akként megválasztani, hogy a blokkberen­dezés működtetéséhez szükséges impedánc­feszültség sokkal nagyobb legyen, mint a szomszédos váltakozó áramú hálózatokban föllépő feszültségek úgy, hogy ezek a blokk­berendezésben az ennek szabaddá tételéhez szükséges áramerősséget nem létesíthetik. Minthogy ebből a célból rendszerint meg­lehetősen önindukciót kell alkalmazni, mikor esetleg a rendszer (R) ohmos ellenállása is igen naggyá lehet, célszerű, ha a csak a blokkberendezés védésére szükséges (Ll, L2, Cl, C2) önindukciók és kapacitások mellett még oly impedáncgerjesztőket is alkalmazunk, melyek az induktoráramkör­ben fekszenek és akként vannak hangolva, hogy az üzemszerű blokkozásnál (2. ábra) az előbbiekkel együtt működve az induktor a szögsebességénél közel rezonanciát idéz­zenek elő úgy, hogy az wL-^ kifejezés zérussá vagy legalább is oly kicsinnyé vál­jék, hogy az induktor elektromotoros ere­jének csak közel az ohmos ellenállást kell­jen legyőznie. Ha a blokkberendezést veszélyeztető válta­kozóáram feszültsége rendkívül nagy, eset­leg igen nagy méretű fojtócsévéket kellene a kellő védelem biztosítására alkalmazni. Ezt a hátrányt a 3. ábrán látható elren­dezéssel lehet elkerülni. Ezen az ábrán az előbbi ábrákon is szereplő részek mellett a két (A) és (B) blokkberendezéssel párhuzamosan kapcsolt két (L5, C5), illetve (L6, C6) impe­dancgerjesztő van alkalmazva. Az (1) veze­ték két végét önműködő kikapcsolok, pl. (Sl, S2) kiolvadó biztosítékok kötik össze a blokkberendezésekkel. Az (L5, C5) és (L6, C6) berendezéseket célszerűen akként gerjeszt­jük, hogy a (Gl, G2) blokkinduktorok üzem­szerű áramánál az aránylag kis (w) szög­sebességgel akkora reaktancot létesítsenek, hogy az elágazáson át föllépő áramvesz­teség az üzemet ne zavarhassa, azonban az (wl) szögsebességű idegen áram az elága­zásban közel rezonanciát találjon. Ha az (1) vezeték ellenállása elég nagy, vagy ha azt mesterséges ellenállás bekap­csolásával eléggé fokoztuk, esetleg az (L, C6) berendezésen átfolyó erős rezonanciaáram által okozott feszültségesés a (B) blokk­berendezést eléggé védheti, de az idegen áram által előidézett erős elágazóáramot­arra is használhatjuk, hogy az (Sl, 82) ön­niűködő kikapcsolókat működtesse. Ilyképen módunkban áll, hogy a blokk­berendezéseket aránylag kis reaktanciákkal tetszőleges nagyfeszültségű idegen áramok ellen védjük. Ha a blokkberendezéseket és induktorokat elég nagy önindukcióval szerkesztjük, külön fojtócsévék alkalmazása fölösleges, ebben az esetben a találmány értelmében alkal­mazandó reaktancgerjesztők magukban a berendezésekbe vannak beépítve. A vezeték esetleges önindukciójára vagy kapacitására való tekintettel az esetleg még alkalmazandó (L6) vagy (L5) önindukció zérus is lehet, ép így az említett és a rajzon ábrázolt kapacitások értéke is tetszés sze­rint választható meg úgy, hogy végered­ményben mindig csak az egyik vagy másik (L5) vagy (C5) reaktanciagerjesztőt kell al­kalmazni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kapcsolási elrendezés váltakozóáramú blokkberendezésekhez, jellemezve a ka­pacitás és önindukció oly elrendezése és hangolása által, hogy az előidézett impa­dencia váltakozóáramoknak a blokk­berendezést veszélyeztető hatását meg­gátolja, az üzemszerű blokkozásnál azon­ban közel rezonancia létesüljön. 2. Az 1. alatt védett kapcsolási elrendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az idegen áramot a blokkáramkör nagy impedanciája lefojtja. 3. Az 1. alatt védett kapcsolási elrendezés foganatosítási alakja, jellemezve a blokk­berendezések mellékáramköreiben impe­dáncgerjesztők oly elrendezése és han­golása által, hogy a blokkozásnál a mellékáramkörön csak aránylag gyönge elágazóáram menjen át, ellenben bizo­nyos feszültségű idegen áramok az el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom