55947. lajstromszámú szabadalom • Szárító berendezés

ként tetszőleges anyagból pl. fémből áll. A azorítórugót képező szalag végeivel a (c) áthajlítások által a gyűrű mellső (a) részével képezett sarokba támaszkodik és eltolódás ellen tetszőleges módon biztosíttatik. A {b) rúgó hossza úgy van méretezve, hogy a gyűrű mellső (a) részében való megerősítés alkalmával gyöngén görbített helyzetet kénytelen elfoglalni. Ezen áthajlás egyszerű nyomás által a (b) rúgó egyik oldaláról annak másik oldalára helyezhető át úgy, hogy az áthajlás vagy kifelé van irányítva és maga és az (a) mellső része között helyet hagy a nyakkendő bevezetésére {2. ábra) vagy pedig az (a) mellsé rész felé van irányítva, mely esetben a nyakkendőt maga és a mellső rész között rögzíti (3. ábra). Hogy a szorítóberendezés nyitását megkönnyítsük, a (b) rúgó középen úgy van szélesbítve, hogy ezen [a helyen az (a) mellső rész mindkét oldalán túlér. A 4—6. ábrákban föltüntetett ővzárnál (4. ábra hátsó nézetet ábrázol) a mellső részt a kihajló (d) lemez képezi, mely középen kivágással, fölül és alul pedig (c) áthajtásokkal van ellátva, a melyekben a gyengén meghajlított helyzetben befogott (b) rúgó van ágyazva. A (b) rúgó eltolódása a rúgóvégeknek a (c) áthajlásokat átfogó oldaltoldatai által akadályoztatik meg. A (d) lemez hátsó oldalán szokásos módon van az (e) kengyel megerősítve, melyen az őv egyik vége helytállóan van megerősítve, míg az •őv szabad vége előbb a (b) rúgó és a (d) lemez között és azután szintén az (e) kengyel alatt kifelé van vezetve. Az ővzár nyitása a (d) lemezben elrendezett nyílás által nagyon egyszerűvé válik minthogy ez lehetővé teszi, hogy egy újjal az itt szabadon fekvő övre lehessen nyomást gyakorolni, míg a (b) rúgó áthajlása a másik irányban beesappan és az őv vége szabadon adatik. A nyílás folytán szélének az övbe való kapaszkodása által a megerősítés biztosíttatik vagy fokoztatik. A (b) rúgó a (d) lemez felé fordított oldalon egy vagy több gombszerüen kinyúló íésszel látható el, melyek az őv végének nyílásaiba vagy kivágásaiba kapaszkodnak és ezáltal annak a húzás irányában való megerősítését biztosítják. A 7. és 8. ábrában föltüntetett szorítóberendezésnél az (a) főrész és az (al) szállj alakú szorítót képeznek, melyeknek szártávolsága azon tárgy vastagságához alkalmazkodik, amelyre föl akarjuk tolni. Az (a) főrész kivágásába a (b) rúgó úgy van befogva, hogy gyengén meghajlított helyzetet foglal el; az ezáltal keletkező kihajlás nyomás által az egyik oldalról a másikra szorítható. A szorítóberendezés zárásánál a (b) rúgó kihajlása az (a) főrész kivágásán áthalad és az (al) szárhoz ér, mely szintén kivágással van ellátva, amelybe a kihajlás benyúlhat és melynek az a főczélja, hogy a rúgót a nyitott helyzetbe át lehessen nyomni. A (b) rúgónak a főrész felé fordított oldala kis csúcsokkal stb. látható el, melyek az (a) főrész és az (al) szár között lévő tárgy eltolódását megakadályozzák. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szorítóberendezés, azáltal jellemezve hogy üreges hátsó oldallal ellátott (a) főrészből és lapos szalagból képezett (b) rúgóból áll, mely végeiv;el úgy van a főrész üreges hátsó oldalán befogva, hogy a rúgó kénytelen gyengén meghajlított helyzetet elfoglalni, a rúgónak e mellett keletkező áthajlása az egyik vagy másik oldalra átnyomható és a főrész felé irányított kihajlás esetén a rúgónak a főrészhez képest való szorító hatása keletkezik. 2. Az 1. igényben védett szorítóberendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy az (a) főrész kivágással van ellátva úgy, hogy a (b) rúgó középső része szabadon fekszik. 3. Az 1. igényben védett szorítóberendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (b) rúgót fölvevő (a) főrész az (al) szár által kengyellé van kiképezve, melynek (a, al) szárai között a hossz-