55927. lajstromszámú szabadalom • Elektromos világítócsövek és eljárás ezek előállítására

üvegből vagy fémből készült (R) tartállyal kapcsolunk, melyet szénnel töltünk meg. Mikor a (t) csőesonkhoz kapcsolt sugárszivattyú vagy más légszivattyú segélyével megfelelő vákuumot létesítettünk, a csőbe egy három furatú csap segélyével neont, héliumot vagy ezek tetszőleges arányú keverékét vezetünk be, míg a nyomás a kellő értéket (pl. 2 cm. kéneső oszlopnak megfelelő nyomást) nem ért el. Ha szükségesnek tartjuk, ezt a gázt a cső kiöblítésére használhatjuk, amennyiben azt a légszivattyú segélyével kiszivathatjuk és ujabb gázzal helyettesíthetjük, de ez az öblítés egyáltalában fölösleges, mert a következőkben ismertetett eljárás szerint a csőből minden gázt — a neon, hélium és néha kevés hidrogén kivételével — teljesen el lehet távolítani, miért is a töltésre esetleg hydrogén kivételével más gázokkal fertőzött ritka gázokat is lehet alkalmazni. Mikor ez megtörtént, a csövet a (0) pontnál leforrasztjuk és a szénnel telt tartályt a folyékony levegőbe vagy nitrogénbe mártjuk. A csőben végbemenő lassú diffúzió következtében a csőben lévő összes gáz áthalad a szénnel telt tartályon, mely az összes oxygént, nitrogént ós a hélium és neon egy részét elnyeli* úgy, hogy a csőben a nyomás 1—2 mm. kénesőoszlop nyomásáig csökken. Ennek dacára az elektródák közölt az áramátmenet csak igen lassan és említésre méltó fényfejlődés nélkül indul meg, minthogy a cső fala elnyelt idegen gázokat bocsájt ki. A ritka gázok által okozott ragyogó fény csak igen hosszú ideig, két-három óráig tartó, tokos kemencében vagy áram átvezetése által végzett hevítés után fejlődik ki teljes intenzitással, mikor azután a csövet az (S) pontnál le lehet forrasztani és a szóntartálytól el lehet távolítani. Magától érthető, hogy egy széntartályhoz több ily világító csövet lehet kapcsolni, vagy ha a világítócső igen hosszú, megfelelően elosztott több széntartályt is lehet a világítócsővel is összekötni. Egyáltalában a leírt eljárás a gyakorlatban a nagy ipar követelményeinek megfelelően módosítható anélkül, hogy evvel a találmány velejét érintenók, mely abban áll, hogy a nehezen megsüríthető ritka gázokból a cső előállítása közben távolítjuk el az azokat fertőző, a gázokban már megvolt, vagy a cső és elektródák anyagából szabaddá váló gázokat. Eme gázok közé tartozik a hidrogén is, melyet a szén a folyékony nitrogén hőmérsékleténél csak alig nyel el. Siettethetjük a nitrogén elnyeletését, ha azt vízgőzzé alakítjuk át oly módon, hogy a csőbe rézoxidot vagy más hasonló anyagot helyezünk be, melyet a hidrogén ama hőmérsékletnél, mely a lámpa működése közben fejlődik, redukálni bír. Ezeket az anyagokat — melyekből igen kis mennyiség elégséges — a széntartályba lehet átvinni, mielőtt azt a csőtől elválasztanék. Megjegyzendő, hogy a cső fénysugárzó képessége nagy mértékben függ a benne lévő gázok végnyomásától és a neon és hélium keverési arányától. A végnyomás és a keverési arány ismét attól a nyomástól függ, mely alatt a gázt a csőbe betöltjük, továbbá a cső űrtartalmának és a szén mennyiségnek viszonyától. A gázkeverék összetételének megváltozását az idézi elő, hogy a szén a héliumot nehezebben nyeli el, mint a neont. Ugyanezt a célt, hogy a esövet megtöltő gázkeverék igen tiszta legyen, más módon is elérhetjük, ha tiszta ritka gázok vagy ezek keverékei állanak rendelkezésünkre ; ez a mód abban áll, hogy a csőben nagyfokú vákkuumot létesítünk, azután a csövet tiszta kis feszültségű ritka gázzal töltjük és azon elég nagy feszültségű és intenzitású elektromos áramot vezetünk át, mely a cső vagy elektródák anyaga által elnyelt gázokat kiűzi, mire a csövet újból evakuáljuk, ujabb tiszta ritka gázzal töltjük és újból bekapcsoljuk az áramkörbe ; ezeket a műveleteket mindaddig ismételjük, míg végül — néha igen hosszú idő multával — a fénysugárzás teljes intenzitásában kifejlődik és változatlanul megmarad. Ezt a módot főleg akkor alkalmazzuk, mikor a levegőnél könnyebben folyósítható gázokat (argont, kryptont stb.) akarunk használni,