55902. lajstromszámú szabadalom • Bordaláda szalag- és hasonló szövőszékek számára

melynek mozgása (i) fogaskerekek által a hajócskára vagy vetélőkre vitetik át. Minden egyes vetélőtuskó a rajzon látható módon mindegyik oldalon ki van vágva, miáltal á vetélőtuskók között lévő terek szélessége növeltetik és egyidejűleg a tuskóban fölül a (k) meghosszabbítás vagy kiálló rész képeztetik. Ez a kiálló rész kellő magassággal bír és alsó oldalán le van ferdítve úgy, hogy a láncfonalőrzőkkel nem lép érintkezésbe. Az említett kiálló részben vagy az említett meghosszabbításban a hornyok vannak alkalmazva, melyek ezáltal hosszabbra készíthetők és így a vetélők részére kellő nagy fölfekvést képeznek, amikor a vetélők mozgásuk végére értek. Minthogy a hézagok kiszélesítése a vetélővezetőbordáknak az 1. áb- j rán szabadon hagyva föltimtetett (1) részét mindegyik tuskóban annyira megrövidíti. hogy az em'ített rész gyorsabban kophatik, mint a megfelelő vetélőpálya többi részei és adott esetben a vetélő a mellső oldalon kiugorhatik, ennek folytán a vetélőtuskó homlokoldalán az (m) lemez van megerősítve, mely az egyes vetélők részére az utóbbiakat fölvevő ütközőben hosszú érintkezőfölületet biztosít. A vetélők oly módon vannak alakítva, hogy egymás fölé nyúlnak; ezáltal egy adott ládahosszon több vetélő rendezhető el, mint ez a 4. és 5. ábrán látható. Ezt azáltal érjük el, hogy mindegyik első, harmadik stb. vetélő testének végei oly módon vannak leferdítve, hogy a mellső oldal felé összefutnak, míg minden egyes második, negyedik stb. vetélő végei hátrafelé vannak leferdítye, miáltal az összes vetélők egy vonalba állíthatók. Mint azt a 2. és 3. ábra mutatja, az(e) léc a 2. ábra szerint az (a) tartók előtt, mísr a 3. ábra szerinti elrendezésnél a tartók mögött fekszik. A láda mindkét ábrában hátsó helyzeteben áll, mimellett hátsó része és a nyüstök között az (o) tér marad szabadon. Ez a tér mindig lehetőleg csökkentetik, azonban sohasem vétetik oly kicsire, hogy a láda a nyüstöket elkoptassa. Ezekben az ábrákban a (p) nyüstök pontosan egy vonalban fekvően láthatók, azonban a tartók és a léc helyzetének (a 2. ábra szerintivel ellentétes) fölcserélése által a vetélőtuskók és a tulajdonképeni bordaláda oly darabbal vitetik közelebb a nyüstökhöz, mely egyenlő a tartók vastagságával. Ezáltal a következő előnyök éretnek el: Minthogy, mint ismeretes, a szád (q) csúcsának vagy tetőpontjának a nyüstöktől [vagy az (r) vezetőhengertől] mindig adott távolságban kell feküdnie, ennek folytán a vetélők és a láncfonalszád között nagyobb hézag adódik, ha a vetélők nem nagyobbíthatnak meg. Ha ellenben ez a hézag ugyanaz marad, akkor a vetélőn a gÖr| bületek kifejezettebbek lehetnek és a vetélők több vetülék- vagy töltőfonalat vehetnek föl. Ha végül a vetélőgörbület és a hézagok változatlanul maradnak, akkor az egyes vetélők testének nagysága elölről hátrafelé csökkenhetik úgy, hogy a vetélőknek a (g) hornyokkal érintkező fölületei kiszélesíttetnek, miáltal úgy a vetélőtuskóknak, mint maguknak a vetélőknek üzemtartama is meghosszabbíttatik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Láda szalag- és hasonló szövőszékek számára, jellemezve azáltal, hogy mindegyik vetélőtuskónak alsió rész© az egyes tuskók közötti hézagok szélességének növelésére csökkentett szélességgel bír, míg annak a vetélő részére való hornyot tartalmazó fölső része aránylag széles. 2. Az 1. igénypont szerinti láda kiviteli alakja, jellemezve az (m) lemez által, mely arra szolgál, hogy a vetélők mellső része számára továbbtartó érintkezés vagy vezetés biztosíttassék. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti láda kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a vízszintesen fekvő (e) léc a vetélőtuskók merevítésére szolgáló (d) tartók előtt van elrendezve és e tuskók hátsó oldalára van befektetve.