55851. lajstromszámú szabadalom • Chromatikus hangsor szerint hangolt vonós zongora és hasonló hangszerek
madik billentyű (félhangbillentyű) lenyo- | másánál pedig necsak a húr és vonó jöjjön I egymással érintkezésbe, hanem a húr megrövidítése céljából a húr és a megfelelő lefogóemelő is. Eme berendezés egy foganatosítási alakja ít csatolt rajzon az 1. ábrán fölül-, a 2. ábrán oldalnézetben látható oly .hangolás esetére, mikor ugyanaz a húr három különböző hang adására szolgál, a hang létesítése céljából a vonót szorítjuk a húrra és a billentyűzet pianinók módjára a húrok síkjára merőleges síkban van elrendezve. Eme rajzon (1) az alapbillentyű, (2) és (3) a két félhangbillentyű, (5) pedig egy, a (4) tengely körül elforduló szögemelő, melynek kifelé nyúló karja az (1) billentyű (9) vezető peckei között vezetve van és derékszög alatt lehajlított (8) részével a (2) és (3) billentyűk fölé nyúlik, míg belső, fölfelé görbülő karja kissé kidomborodó (esetleg görgővel is helyettesíthető) (10) fejben végződik. A közös (41) tengely körül két (6) és (7) kétkarú emelő van forgathatóan ágyazva, melyek külső •karjai ugyancsak a (2) és (3) billentyűk belső végeire fekszenek és belső karjaikon a (11) vonótagok beakasztására szolgáló részekkel, pl. horgokkal vannak ellátva. Ezek a vonótagok másrészt a 3. ábrán (fölülnézetben) és 4. ábrán (oldalnézetben) ábrázolt lefogóemelőkkel vannak kapcsolva. Az (5, 6) és (7) emelők alatt a (12) tartóléc van elrendezve, melyhez a (12) tartólécet a (6), illetve (5) emelővel összekötő (13, 14) vonórugók kapcsolódnak. A két egymást követő (16) és (17) húrt megtámasztó (15) húrnyereg a (18) hangfenéken nyugszik, a (17) húr és a (20) vonó . nem kívánt érintkezését (19) támaszték vagy támasztógörgő gátolja meg, melynek egy töredékét ábrázoltuk. A 3. és 4. ábrán (21) a hangolószög, (22) a húrnyereg, mely alatt a hangtőkén a húr alatt elrendezett, lefelé irányult, lejtős fölületű (23) lemez van fölerősítve. Ez a lemez a hegedű markolatának felel j meg és esetleg harántbordákkal is ellát- -| ható. A (38) lemez mellett van a ,(24) I ágyazótuskó fölerősítve, melyen a (35) ágyaz,ócsapok mennek át, ezek bal végéina (26) és (27) emelőkarok, jobb végein pedig a (28) rúgó ellen ható (29) kiugrások és a (11) vonótagokkal kapcsolt (30) és (31) emelőkarok vannak fölékelve. Mikor az (1) billentyűt lenyomjuk, az (5) emelő megemelkedik és a (10) emelőt a (20) vonóra, ezt pedig a (16) húrra szorítja, mely ily módon megszólal. Mikor a (2) billentyűt nyomjuk le, a (6) emelő és evvel együtt a (30) és (26) emelő is elfordul úgy, hogy a (16) húrt a (26) kar a (23) lemezre nyomja. Egyidejűleg azonban az (5) emelőt is megemeli ennek (8) része, vagyis a húr, illetve ennek a következő magasabb félhangnak megfelelő szakasza is megszólal. Ugyanígy a (3) billentyű megütésénél is a húrnak a következő magasabb felhangnak megfelelő része szólal meg. A (12, 13) és (26) rugók vagy az ezeket helyettesítő, velük egyenlő értékű tagok, a billentyfinyomás megszűnése után a berendezést kezdeti állásába állítja vissza. A lefogóemelők és az ezekhez tartozó hangot adó emelők mozgásának oly viszonyban kell egymással lennie, hogy a lefogóemelők a hangolást már megváltoztat^ ták légyen, mikor a hangot adó emelők a húrt a vonóval érintklézésbe hozzák. Minthogy a hangot adó emelőknek azután is kell még bizonyos elmozdulást végezniök, miután a lefogó emelők elmozdulásukat már befejezték, ennek lehetővé tételére feszültség tekintetében pontosan beállítható rugalmas vonótagokat, vagy feszítő rúgtókkal ellátott merev vonótagokat vagy rugalmas karokat kell alkalmazni. A rugók esetleg súlyokkal is helyettesíthetők. Minthogy a (2) és (3) billentyűk erőszükséglete természetesen nagyobb, mint az (1) billentyűké, az (1) billentyűnél esetleg kis akadályt is alkalmazhatunk, pl. a billentyű végei alatt elrendezett kis ellennyomó rúgó alakjában, hogy az erőszükségletet egyenlővé tehessük. | A leírt húrelrendezés a hangszínezet te• kintetében épp oly előnyösen alkalmazható