55830. lajstromszámú szabadalom • Forgó dugattyús gép

helyezését, a pontos készítést és a beköszöriilést megkönnyíti és hydraulikusan jól tehermentesíthető. A két szállítótérnek differenciálhatás elérésére esetleg megkívánt kapcsolását e példánál nem kell külön csatornák (1. ábra) •{11) révén létesíteni, minthogy e közlekedést az (1) dob körüli szabad gyűrűstérnek az egyes (2) toláttyúk közti (40) szegmensei létesítik (2a. ábra). A 2., 2a., 2b. ábrabeli példa (3, 3') ve:zértárcsái kettős vezérdomborulattal, vagyis két hullámvölggyel és két hullámcsúccsal ibírnak, mindegyik tárcsa tehát két munkateret képez az (1) dobbal. Természetesen mindegyik munkatérhez egy külön (4, 4') -ellenlap tartozik s a toláttyúk száma is meg-Jelelően nagyobb (2a. szerint nyolc). Bizonyos célokra szükséges lehet a gép egyik oldalát változtatható, másikát pedig állandó teljesítményre kiképezni, amit a 3. ábra értelmében úgy érünk el, hogy csak az egyik oldal, pl. (3') tárcsáját látjuk el a hornyokkal ós eltolható (4') ellenlappal, míg a másik oldal (3) tárcsáját telten hagyjuk •és nem rendezünk el megfelelő ellenlapot. Ekkor tehát ezen oldalon a beállítás változtatásakor a vezérlap domborulatának változatlan magassága által megszabott tényleges szállítótér nem változik, hanem csak a domborulat hullámhegye és a dob közti •köznek megfelelő szélességű gyűrűs holt tér, mely a tényleges teljesítményre nincs behatással. Ezen gép tehát az egyik oldalon állandó teljesítményű, melyből differenciál-kapcsoláskor a másik oldal változtatható teljesítménye levonódik úgy, hogy az összteljesítmény a nem változtatható munkatér teljesítménye, mint az egyik szállítási iránynak maximuma — és ezen teljesítmény és a beállítható munkatér teljesítménye közti különbözet mint az ugyanolyan irányú szállítási iránynak minimuma, vagy az ellenzett szállítási irány maximuma között változhat. A 2. ábra szerinti gép fő előnye a könnyű beállíthatóság, mert nem négy, hanem csak két fölületet kell egymáshoz képest beállítani. t A 4. ábrabeli példánál mindegyik vezértárcsa két koncentrikus — a munkatereket képező — (78, 78') horonnyal bír, melyek között a (68, 68') léc marad meg. Ennek megfelelően a dob is két gyűrűs (79, 79') homlokvéggel bír, melyek a (78, 78') hornyokba nyúlnak, míg az I-alakú (2) tolatytyúk (2a) száraikkal a (68, 68') horonylécek által vezettetnek s (69, 69') karjaikkal működnek a (78, 78') munkaterekben, melyekbe egy egy (4, 4') ellenlap nyúlik be. Az 5. ábrabeli példa az 1. ábrabelinek megfordítottja, amennyiben itt a vezértártárcsák (70, 70') hengergyűrűs toldatai nyúlnak a dob (71, 71') hornyaiba, melyek a munkatereket képezik. E hornyokba fognak a (4, 4') ellenlapok és a toláttyúk szárai, míg a (69, 69') tolattyúkarok a tárcsák (38, 38') vezérlécein vezettetnek. A 6. ábrában föltüntetett példánál a (23) tengely és az (1) dob axiáíis irányban rögzítve van s a (4, 4') ellenlapok is mereven, esetleg csavarmenet révén beállíthatóan vannak a tokba szerelve. A teljesítmény szabályozása céljából csak a (41, 41') vezértárcsák tolhatók el, melyek egymással a (72) hüvely révén vannak kapcsolva. A hüvely a tokhoz képest beköszörülés vagy bőrkarimák révén van tömítve és (73) nyílásai révén köti össze a munkatereket a tokban fekvő (74) csatornákkal. E példánál a (41, 41) tárcsákkal együttesen természetesen a közöttük vezetett (2) toláttyúk is beállíttatnak. A tok és a dugattyúdob egymáshoz képest szilárd beállítása igen előnyös. Eltolható dob esetén a dob rendszerint mereven van a tengellyel kapcsolva úgy, hogy ez is eltolandó, ami az üzemre mindig hátrányos és tömítési nehézségeket okoz. Ha ellenben a tokot kell eltolni a dob és tengelyhez képest, ami szinte eszközölhető, akkor a be- és kivezető vezetékeket engedékenyen, pl. tömlők révén kell létesíteni. A részek egymáshozi szilárd helyzete pontosabb beállítást tesz lehetővé, mimellett a szilárdan beállított ellenlapok is függetlenek a rúgó vagy a munkaközeg hatásától. Mint a 2. ábrabeli gépnél, a 6. ábrabeli-