55829. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hydraulikus hajóműveknél a nyomásnak a fölösleges nyomóvíz megtakarítása mellett történő csökkentésére
után nyomóvizet vezetünk be, ez a munkadugattyú fölé éa a segéddugattyú alá jut és így az ellenkező irányú (Da ) és (Db ) erőket létesíti, melyeket az (1) ós (2) rudak visznek át az (5) emelőre. Hogy már most az (5) emelőn a (Db) erő a (Da ) erővel egyensúlyban legyen, ez utóbbi támadási pontjában oly ellenkező irányú erőnek kell li hatnia, mely a Z = -p Db egyenletből adódik ki. Ennek megfelelően a munkadugattyú által kifejtett erő a (Da ) és (Z) erő különbségével lesz egyenlő, vagyis a munkát végző erő (Da = Da — Z). Ha a hasznos munkát végző (Dn ) erő ellen ható ellenállás kisebb mint (D)n , a munkadugattyú a munkát végző erő irányában elmozdulhat és az általa a (ha ) munkalöket alatt végzett hasznos munka Pn = Dn ha . Eme munka végzése közben a segéddugattyú az (5) emelő állásának megfelelően a (hb) utat tette meg és a Pb = Db hb munkát végezte, vagyis a nyomóvíz által végzett összes munka a hasznos munka és a segéddugattyú által végzett munka algebrai összegével egyenlő, vagyis Da ha — Dn ha + Db hb . A segéddugattyú által végzett munka abban áll, hogy a nyomóvizet a nyomóvíztartályba szorítja vissza úgy, hogy a nyomóvízszükséglet a segéddugattyú által visszaszorított vízmennyiséggel csökken, tehát a nyomóvízszükséglet tényleg a végzett hasznos munkának felel meg. Ha a (11) zárótagot zárjuk és a (12) zárótagot nyitjuk, a munkadugattyú visszafelé való mozgásánál a fölhasznált nyomóvíz elfolyik, a munkadugattyúból kifolyó víz egy részét azonban a segédhengernek a segéddugattyú fölemelkedésénél szabaddá váló tere veszi föl, hogy az a (11) és (12) zárótagok átkormányzásánál ismét munkát végezhessen. Ha az (5) emelő (6) forgáscsapját eltoljuk, a segéddugattyú által végzett és a munkadugattyú által végzett munka viszonyát megváltoztatjuk úgy, hogy a munkadugattyú által végzett hasznos munka a rendelkezésre álló nyomással nem arányos. Ha az emelő (6) forgáscsapját annyira jobbfelé toljuk el, hogy l1 : l = Da :Db 1' (I állás), akkor Z =Db -p = Da , vagyis a munkadugattyú által kifejtett összes erő szükséges ahhoz, hogy a segéddugattyú által kifejtett erőt egyensúlyozza és a munkadugattyú hasznos munkát nem végezhet. Minthogy ekkor a két dugattyú egyenlő vízmennyiségeket szorít ki, vízfogyasztás sincs. Ha a forgáscsapot jobbfelé, az említett álláson túl toljuk el, pld. (II) állásba, akkor 1' Z = Db y > Da , vagyis a munkadugattyú által kifejtett erő nem elégséges ahhoz, hogy a segéddugattyú által kifejtett erőt egyensúlyozza. Ennek megfelelően a dugatytyúk — ha nincsenek a kezdeti állásukban — fölfelé mozognak és ha a belső ellenállások legyőzésére nagyobb erő szükséges, valamely oly állást, melyben a Z > Da , a dugattyúk visszaállítására lehet használni. Ekkor a vízfogyasztás a két dugattyú által kiszorított vízmennyiségek különbségével egyenlő. Minél messzebb toljuk el az (5) emelő forgáscsapját balfelé, annál kisebb lesz a segéddugattyú (hb ) lökete és annál nagyobb lesz a hasznos nyomás. Ha 1' = 0 (III. állás), akkor hb =0 és a Dn hasznos nyomás egyenlő a munkadugattyú Da nyomásával. Ha a forgáscsapot a III. álláson túl még messzebb toljuk el balfelé (IV. állás), a (Z) erő negatívvá válik és ezért a hasznos nyomás a (Da és (Z) erők összegével válik egyen•lővé. Ily állás akkor használható, mikor nagyobb erő szükséges, mint az, mely a rendelkezésre álló nyomásnak megfelel. Ekkor a nyomóvízfogyasztás is a két dugattyú által elhasznált vízmennyiség összegével egyenlő. Hogy az (5) emelő forgáscsapját a két dugattyú támadási pontjain túl el lehessen tolni, a forgáscsapot akként kell elrendezni, hogy azt a dugattyúk támadási pontjai fölött ei lehessen tolni. Ezt tetszőleges célszerű módon lehet végezni. A 2. ábrán látható sematikus elrendezésnél azt tételezzük föl, hogy az emelő egyik vége U-alakú és a
