55804. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés jelzőkapcsolókhoz

különböző a kapesolóáramkörbe kapcsolt kontaktusok, melyek az általuk ellenőrzött üzemi berendezések szabványos állapotánál zárva vannak. A kapcsoló áramkör az (FI) vágányútkapcsolótól az eddig szokásos módon az (A) jelző szabaddá tevő elektromágnesen a jelzőállítóemelővel kapcsolt (H2) átkapcsoló forgáspontjáig megy, mely a jelzőállítóemelő nyugalmi állapotánál a jelző szabaddá tevő áramot az állítóműben zárja, a jelzőemelő átállított állapotánál ellenben a kapcsolóáramvezetéket az ellenőrző kontaktusokhoz kapcsolja. A csatolt rajzokból könnyen fölismerhető hogy a (H) jelzőemelő átkapcsolt állásánál, (mikor az (1) munkavezeték a (V2) áramforrással van kapcsolva) a (k) kapcsoló elektromágnes az (1) munka- és (3) kapcsolóvezeték érintkezésénél gerjedne és a jelzőkar szabadraállítását tenné lehetővé, még ha a (Cl, C2, C3, FI stb.) kontaktusok meg is vannak szakítva. Találmányunk szerint azonban az (A) jelzőt szabaddá tevő elektromágnes polározott (b) fegyverzettel van . ellátva, mely úgy állandó mágnes, mint egy külön (B) segédtekercseléssel bizonyos értelemben gerjesztett elektromágnes lehet. Evvel a mágnesfegyverzettel két (Bl, B2) kontaktus van összekötve, melyek közül a (Bl) kontaktus riasztójel adására, a (B2) kontaktus pedig egy (R) vezérelektromágnes áramkörének zárására szolgál. Ennek az (R) vezérelektromágnesnek (r) fegyverzete az (1) és (2) munkavezetékekkel kapcsolt (Rl, R2) átkapcsolóra hat. Ha már most a vágányutat az (F) emelő segélyével beállítjuk, az (A, B) tekercselések egyidejűleg kerülnek áram alá úgy, hogy (b) fegyverzet az (A) elektromágnes sarkától távolodik. A (Bl, B2) kontaktusok a megrajzolt állásukban maradnak, ezért a (H) emelő átállítása után a (VI—Hl -Rl—1) vezeték- (ml—NI—M—E) munkaáramkör és a (VI—Cl—C2—C3 -FI—A—H2-3) vezeték (K) kapcsolóáramkör létesül. Vizsgáljuk már most a berendezés viselkedését abban az esetben, melyben a jelzőállító emelő átállított állapotánál érintkezik a két vezeték. Minthogy a (V2) áramforrás rendszerint jóval nagyobb feszültséget idéz elő, mint a (VI) áramforrás, az (X) érintkezési helyen át az áram egy része a (k) kapcsoló elektromágnesen át a földbe, más része pedig a .(3) vezetéken az (A) tekercselésen és az említett kontaktusokon át a (VI) telepbe és innen a földbe megy. Minthogy ez az elágazóáram az (A) tekercselésen ellenkező irányban folyik át, mint a normális kapcsolóáram, az (A) elektromágnes a (b) fegyverzetet meghúzza és a (Bl, B2) kontaktusok záródnak. Az (R) vezérelektromágnes fegyverzetét meghúzza, a (b) fegyverzetet a meghúzott állásban tartja és egyidejűleg az (Rl, R2) átkapcsolókat átfekteti, földrekapcsolja ezenközben az (1) szabadraállító vezetéket és a (2) tilosra állító vezetéket a (V2) áramforrással köti össze. Ennek az átkapcsolásnak következtében a jelzőnek a tiltóállásban való rögzítése, vagy — ha már a szabad állásban volt volna — abba való visszaállítása biztosítva van. A hangolt (A, B) mágneskapcsoló szempontjából teljesen mellékes, hogy a két (VI, V2) áramforrás feszültsége egyenlő vagy különböző-e. Tegyük föl, hogy a két feszültség egyenlő, ekkor az (x) érintkezési helyen nem menne ugyan áram az (A) elektromágneshez. azonban annak következtében, hogy a kapcsolóelektromágnes az (1) vezetékkel kapcsolódik, az (A) elektromágnesen átfolyó eredeti áramerősség még is tetemesen meggyöngül. Ekkor az (A) és (B) elektromágnes gerjesztésében föllépő nagy különbség a fegyverzet lökése helyett annak meghuzatását idézi elő, mert ekkor a (V2) telepből az (F2) kontaktuson átfolyó áram erősebb, mint az (A) elektromágnesen átfolyó áram. Ugyanez a hatás lép föl akkor is, mikor a vezetékek érintkezése következtében az (FI, Cl) kontaktusok egyike meg van szakítva. Ebben az esetben az (A) elektromágnes teljesen árammentes, tehát a fegyverzet lelökése céljából okvetlenül szükséges gerjesztések egyike hiányzik. Az (R) vezérlő elektromágnest az (A, B) hangolt mágnes kapcsolótól a megrajzolt módon rendesen elkülönítve alkalmazzuk, mert ily módon kisebb méretek mellett a