55770. lajstromszámú szabadalom • Készülék fölső lábszártörések kezelésére

Megjelent 1912. évi április hólO-éii. MAGY. SZABADALMI KIK. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 55770. szám. VH/e. OSZTÁLY. Készülék fölső lábszártörések kezelésére. DR ROTHENBERG MORITZ ORVOS BERLINBEN. A bejelentés napja 1911 február hó 8-ika. A fölső lábszártörések kezelése mai napig nincs kellően megoldva. Minthogy tudvalevőleg majdnem az összes fölső láb­szártörések . a nagy láb- és a csipőizmok, különösen a nagy négyfejű lábkinyujtó izom, a musculus tensor cruris quadriceps nagy ereje folytán a törési részek eltolásá­val járnak és így a végleges gyógyulás a lábak megrövidülésének vagy elgörbülésé­nek veszélyével van összekötve, a törési részeknek a törés helyén való helyes be­állítása és ezen helyzetükben való tartós rögzítése a jó gyógyulás első követelménye. Ez az egyenesreállítás eddig a törési helyen fönnálló izom, illetve quadriceps húzóere­jének legyőzésével, tehát ellenkező irány­ban ható húzással történik. Ez a kérdés azonban a mai napig nem volt biztonsággal megoldható. Az eddigi segédeszközök nem tudták meggátolni a fekvő helyzetben lévő megsérültnek utánengedését, azaz az alkal­mazott ellensúlyhúzás által előidézett le­csúszását. Másrészt a quadriceps és más nagy lábizmok húzóereje oly nagy, hogy legyőzése oly nagy ellensúly alkalmazását teszi szükségessé, melyet a beteg el sem bírna. Ahelyett, hogy — úgy, mint eddig — a kinyújtott térdnél és kinyújtott csipőknél összehúzódva maradó izomzat húzóerejét egy a megsérült lábvégen alkalmazott ellen­súly által igyekeznők legyőzni, a találmány értelmében a kontrakció-állást, különösen a quadricepsizomét, már kezdettől fogva az­által hárítjuk el, hogy a lábat oly helyzetbe hozzuk, melynél az izom működésen kívül marad, vagyis a térdhajlás helyzetébe. Hogy a csontdaraboknak az így, vagyis elernyedt quadricepsnél könnyen elérhető kiegyene­sítését, illetőleg kihúzását biztosítsuk és megtartsuk, a törési helyre többé nem be­iktatandó súly által, hanem a sérült sze­mélynek saját testsúlya által hatunk. A találmány tárgyát képező kinyújtó ké­szülék ezt a feladatot tökéletes módon oldja meg. A készüléknél a sérült elhelyezése által a musculus extensor cruris quadriceps al­kalmasan kifeszítve úgy tartatik, hogy ki­indulási és csatlakozó pontja ugyanoly tá­volságban van egymástól, mint amelyben ez a két pont a törés előtt volt. Ezt azáltal érjük el, hogy a hajlott térdet az alsó láb­szárral egy magasan elhelyezett sinen rög­zítjük, a fölső lábszár ellenben többé­kevésbbé lefelé meredek irányba kerül, mimellett a sérültnek a hajlott csípőhöz csatlakozó teste képezi a terhet, illetőleg

Next

/
Oldalképek
Tartalom