55721. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék
zók és az agyat fölemeljék. Ez a működés minden küllőnél bekövetkezik, amikor az az alsó helyzetbe ér. A küllőknek a keréktalphoz való csuklós kapcsolása természetesen tekintettel a kapcsolási pontoknak ja kerékközéptől való különböző távolságára változtatható. így pl. a ker éktalphoz való csuklós kapcsolás középpontjainak a kerékközéptől való távolsága kisebb lehet, mint a kerékközépnek a küllők külső végein lévő kapcsolási pontoktól való távolsága. Ezen kivitelnél a kapcsolási részek mindegyike a keréktalp egyik oldala felé lejt; ha a kerék megterheltetik vagy lökés lép föl, az alsó kerékfél küllőinek feszültsége növekszik, míg a fölső kerékfél küllőinek feszültsége anynyira csökken, .hogy a küllők oly helyzetet foglalnak el, melynél a középpontok a keréktalpnál és a küllővégeken egymással szemben állnak. Összekötő elemek gyanánt előnyösen lánctagokat választunk, hogy bizonyos szabad mozgást tartsunk fönn anélkül, hogy nagyobb mozgási ellenállások lépnének föl. Az összekötő elemeket golyós csuklókkal lehet ellátni, hogy szabad mozgás váljék lehetővé. Ez esetben a lánctagok megfele-' lően ki vannak szélesítve és lapos keresztmetszettel vannak kiképezve (6. ábra). A (8) szemek ennek megfelelően úgy vannak alakítva, hogy közöttük és a lánctag között egy golyót lehessen elrendezni. A küllők és a keréktalp összeköttetésének egy további változata a 7. ábrán látható. Itt a (16) összekötő részek végei csavar men etesen vannak kik épezve és a (16a, 16b) korongokkal vannak ellátva. Ezen korongoknak belső fölületükön az alámetszett (16c, 16d) peremeik vannak. A (16a) korong (16e) peremével a küllővég .gyűrűs (16f) hornyába fogódzik, míg a (16f) horony (16g) szélei a (16a) korong (16c) alámetszéseibe fekszenek. A (16b) korong (16d) alámetsaéaeivel a (4), illetve (3) karimákban ágyazott (16i) gyűrű (Í6h) peremeihez fekszik, míg* a (16b) korong (16j) szélei a (16i) gyűrű (16k) hornyaihoz támaszkodnak. Ily módon a részek a mozgás közben csúszás helyett egymáson legördülnek és a rúgós küllők mozgási tere nagyobb. A 8. ábrán látható kivitelnél a korongokkal ellátott (16) összekötő tagot használjuk, melynek végei egyrészt a küllővel, másrészt a keréktaJppal a (161 ) kivágáson át vannak összekötve, melynek átmérője a korong átmérőjénél kisebb. A (16) összekötő tágon a (162 , 168 ) korongok vannak elrendezve, melyek közül egyik vagy mindkettő forgatható. A 8. ábrán látható kivitelnél csak a (16s ) korong foroghat. A korongok célszerűen csészealakúak úgy, hogy a (164 ) peremek gördülési fölületeket alkotnak. Az összeköttetés ezen kivitelénél a gördülő súrlódás a küllők és keréktalp (16h) hornyaiban lép föl, mely hornyokban még az oldható (166 ) gyűrű is lehet elrendezve. A ! orongösszeköttetés (166 ) külső fölülete többé-kevésbbé gömbalakú lehet; ez a fölület vezetékül szolgál és lökések esetén a korongvégnek a gyűrűs hornyokból való kiugrását meggátolja. A korongoknak a (16) összekötő tagokon való lehetőleg súrlódásmentes forgását (16?) go• lyós csapágyak útján vagy más módon biztosítjuk. A 9. ábra a 8. ábián föltüntetett kivitel egy változata, mélynél a (16a , 16s ) korongok egyike vagy mindkettő a (16) összekötő tagon szabadon forgatható. A (16) össszekötó tag vége a (16s ) korong számára a (168 ) fejjel van ellát-, a, .míg a (162 ) korong az összekötő tag másik végén a (168 ) sasszög útján van biztosítva, mimellett a korongot a sasszöghez a küllő rugalmassága szorítja. Abban az esetben, amelyben a korongok a (16) összekötő taggal össae vannak kötve (7. ábra), a végiek esetleges relatív elforgása az egyik vagy másik korongnak hornyaiban való elcstesása által egyenlíttetik ki, ami által zörej ég túlságos nagy kopás keletkezik. Ezért a 8. és 9. ábrán látható kivitelek előnyösebbek. Természetes, hogy a vécéikén korongokkal ellátott összekötő elemek, valamint a korongokkal kapcsolódó részek különbözően képezhetők ki és
