55697. lajstromszámú szabadalom • Eke

érnek, hogy az eketestek a hevederek vé­geihez erősíthetők. Ennek folytán az eke­testek az ekeváz külső oldalán rendezhetők el és nem nyúlnak a váz alá, ámbár kon­zolok nincsenek alkalmazva és a hossz­tartók nem lépcsőzetesen, hanem egyenes •vonalban haladnak. Amellett pedig, mint­hogy az eketesteket lényegileg a merevítő hevederek hordják, nincs szükségük az eke­testeknek orrokra, amelyeknél fogva az eketestek a vázhoz támaszkodnak, hanem az eketestnek a vázzal való közvetett vagy közvetlen összekötésre egyetlen egy, arány­lag vékony szögecs vagy csavarszög is ele­gendő. Ha tehát a hevederek végeit az eketestek fölillesztése céljából csapok alak­jában képezzük ki, — ami az eke össze­építését már magában véve is lényegesen egyszerűsíti és a támasztó orrok elhagyása folytán az eketesteknek olyan kiképezését teszi lehetővé, hogy azok a vázzal való egyéb összeköttetés hiánya folytán a csa­pok körül szabadon lenghessenek — akkor ezáltal a váz törésének veszélye lényege­sen csökken. Az eketestet a vázzal össze­kötő és a csapon rögzítő gyönge csavar ugyanis lenyiratik, ha az eketestnek pl. egy kődarabhoz való ütközés folytán nagy talajellenállásokat kell leküzdenie úgy, hogy az eketest hátrafelé kilendülhet és ily mó­don az ellenállás elől kitérhet, amikor is aztán a szomszédos eketestek kiemelked­nek a talajból. A találmány szerinti ekének egy kiviteli alakja a mellékelt rajz 4. ábráján vázlatos fölülnézetben, az 5. ábrán pedig az eketestnek és váznak összekapcsolása nagyobb léptékű oldal- és fölülnézetben van föltüntetve. Az U-vasakból álló (a) hossztartók alatt a (b, c) harántmerevítések haladnak el, ame­lyek közül a fölsők T-vasból, az alsók pe­dig laposvasból állnak. Két-két összetartó merevítő heveder az (a) hossztartók külső oldalán (d) szögecsek vagy csavarok segé­lyével van egymáshoz foglalva (4. és 6. ábra). A hevedereknek az (a) hossztartók oldalain túlérő végei közé egy (e) test il­leszkedik (6. ábra), mely egyfelől az (f) forgásc3apot, másfelől pedig a (g) nyúl­ványt hordja. Ez utóbbi arra szolgál, hogy az (e) test ezen nyúlványánál fogva a (h) merevítés segélyével is az ekevázhoz, il­letve az (a) hossztartóhoz legyen foglalva. Az (i) eketest az (f) forgáscsapra van il­lesztve és ezen egy (k) csavar segélyével vau rögzítve, amely az eketestet a (h) me­revítéshez foglalja. Ha a (k) csavar letörik, akkor az eketestet semmi sem akadályozza az (f) csap körüli elfordulásban úgy, hogy az eketest, mint már említve volt, hátra­felé lendülhet. Ahelyett, hogy az eketestek forgáscsap­jainak tartására a fölső és alsó hevederek átellenes külső végeit közösen használnók föl, az egyik hevedert erősebbre is méretez­hetjük és a csapot egyedül ez utóbbin ren­dezhetjük el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eke, amelynek váza haránthevederekkel merevített hossztartókból áll, jellemezve azáltal, hogy a (b, c) hevederek végei az (a) hossztartók oldalain annyira túl­érnek, hogy az (i) eketestek a hevederek végeire ágyazhatok. 2. Az 1. igénypont szerinti ekének [egy ki­viteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a hevederek végei az eketestek fölillesz­tésére szolgáló (f) csapok alakjában van­nak kiképezve. 3. Az 1. és 2. igénypont szerinti ekének egy kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy a fölső és alsó haránthevederek­nek egymás fölött fekvő végei között (e) testek vannak elrendezve, amelyeken az (f) forgáscsapok ülnek. (1 rajzlap melléklettel.) Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom