55666. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

föltüntetet helyzetet veszi föl. Ezen ábrában a jobboldali kapcsolólap (4) fölső része a baloldali lap fölső része fölé kerül, amely az (5) csapon addig fordul lefelé, amíg a (9) pecek mozgását a (8) nyilás nem akasztja meg, ha ez esetleg előbb már kocsi ütközők által be nem következett volna. A jobboldali, tehát a fölső kapcsolólap elfordulása ugyancsak a (8) nyílás, illetőleg az ütközők által van határolva. Miután a kapcsolólapok a helyzetet elfoglalták, a fölső kapcsolólap (3) horogszerű kiképzése az alsó lap (10) vonócsapjába kapaszkodik, amellyel kapcsolás létesült. A szétkapcsolást a (11) keresztfogantyú segítségével a kocsi bármelyik oldaláról tehát a sineken, kívül állva lehet eszközölni. Ugyanis az ütközők es a horog alatt a (12) tengely vonul végig, amely a (13) csapágyakban van ágyazva. E tengely nem lévén állító gyűrűkkel rögzítve, a nyíl irányban elmozdítható. Az esetleges elmozdulás ellen úgy van biztosítva, hogy a tengelynek közepén forgattyú módon kiképezett része a (14) kengyel (15) vágatában fekszik föl. E kengyel előlnézetét a 4. ábra tünteti föl. Ha már most a tengelyt a (11) keresztíogantyúval annyira elforgatjuk, hogy a forgantyús része a (15) vágatból kiemelkedik, úgy a tengelyt a nyíl irányában eltolhatjuk mindaddig, míg annak forgattyús része a (16) vágatba be nem csappan. Ugyanekkor a tengelyre erősített (17) csúszka a (18) kapcsoló-oldólapot magával -viszi, amelybe a (10) vonócsap van beerősítve úgy, hogy e csap e mozgás által a (3) horogból kihuzatik és a kapcsolás kioldódik. A kikapcsolt állapot a 2. ábrában pontozott helyzetben van föltüntetve, amely helyzetben a kocsikat tolatni lehet anélkül, hogy egy rögzített kapcsolás létesülne. A (18) oldólapnak a kikapcsolt helyzetben való alátámasztására a (19) kar szolgál, amely célszerűen a (12) tengely egyik csapágyára van erősítve. A (10) vonóhorognak a kapcsolási helyzetbe való visszatolását a tengelynek a nyíllal ellenkező irányban való eltolásával érhetjük el " teljesen ugyanolyan módon, mint előbb a kikapcsolás műveleténél. A (20) rúgó a visszatolást könnyíti meg. A (18) oldólapnak kiképzését a 3. ábra tünteti föl világosan, amely szerint ez kulisszaszerűleg van végrehajtva egyrészt azért, hogy a (10) vonóhorog a görbületekben is a (3) kapcsolóhorog helyzetét kövesse, másrészt, hogy ugyanazon szerkezeti nagyság legyen alkalmazható úgy a tehermint a személykocsiknál. A személykocsiknál tudvalevőleg az ütközők érintkeznek, míg a teherkocsinál ezek között körülbelül 5—6 cm. köz van. A (10) vonócsap tehát e két különböző esetben megfelelő helyzetet foglalhat el a (18) lap kulisszaszerű kiképzésében. Ha bármely okból a kapcsolószerkezetet használaton kívül akarjuk helyezni, úgy egyszerűen a (9) pecek távolítandó el és a szerkezet a 3. ábrában föltüntetett függélyes helyzetet veszi föl, amely helyzetben a (7) horogra az ismert csavaros kapcsolószerkazet szerelhető föl. (Pl. külföldi vasutaknál.) Hogy a (9) pecek el ne vesszen, célszerű azt egy a kapcsolólapon megerősített (21) hüvelybe dugni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő vasúti kocsikapcsoló, jellemezve a vasúti kocsi vonó horgára csuklószerűen fölfüggesztett (1) kapcsoló kengyel által, amelynek vége a kapcsolás eszközléséré horogszerűen van lehajtva és amely fölött a (4) terelőlap úgy van kiképezve, hogy a kapcsolandó kocsik összetolása következtében a fölfüggesztési pont körül addig forog, amíg á két kocsi kapcsolása be nem következik és a már bekövetkezett kapcsolást biztosítja. 2. Az 1. alatt igényelt kocsikapcsoló oldószerkezete, jellemezve azáltal, hogy a kocsi ütközői és vonóhorog alatt elhelyezett oldótengely eltolásával a kapcsolást létesítő vonócsapot a kapcsolókengyel horgából kihúzzuk és evvel a kapcsolást föloldjuk. 3. A 2. alatt igényelt oldószerkezet, jelle-