55631. lajstromszámú szabadalom • Szemafor

ható jelzéseket, miért is jelen találmány értelmében a lámpát úgy szerkesztjük, hogy fölváltva meggyúlad ós kialszik, ami tekin­tettel arra, hogy a lámpa kioltásánál állandó gyújtóláng marad önmagában véve ismert módon könnyen eszközölhető. A mellékelt rajzon a találmány tárgyá­nak egy példakénti kiviteli alakja van föl­tüntetve. Az 1. ábra a jelzőkar és a lámpa elöl­nézete, a 2. ábra pedig metszete az 1. ábra A—B vonala szerint. A 3. ábra ugyancsak elölnézete a jelzőkar­nak és reflektornak a színes fénybeállítá­sára szolgáló ellenzővel együtt. A í. ábra metszet a 3. ábra C-D vonala szerint. Az 5. ábra elölnézete a lámpa eloltására szolgáló szerkezet egyik ^kiviteli alakjának, végül a 6. ábra a teljes szemafort tünteti föl, melynél a lámpához vezető tüzelőanyag vezetéknek a tüzelőanyag tartánnyal való összekötése van egy kiviteli példában váz­latosan föltüntetve. Az (a) jelzőkar ismert módon van a (b) árbocon forgathatóan alkalmazva, a jelző-' kar előtt pedig a (c) lámpa látható, mely bármely ismert módon szilárdan van az ár­bóchoz erősítve. A lámpa egy (d, e) reflek­torral van ellátva, mely a föltüntetett ki­viteli alaknál egy darabot képez és tetsző­leges módon úgy van a jelzőkarral össze­kötve, hogy ennek tengelye körül a jelző­karral együtt forog. A (d) reflektor kúpos és úgy van beállítva, hogy minden állásánál a (c) lámpa fényét előreveti. Az (e) reflektor Oly alakú, hogy a (c) lámpa fényét az (a) jelzőkarra vetíti, mely ennek következtében a lámpa égésénél mindenkor meg van vi­lágítva, mivel az (e) reflektor a jelzőkarral együtt forog. Hogy a megvilágított (a) jelzőkar minél messzebbről látható legyen a jelzőkart fényvisszaverő (s) lemezekből alkotjuk, me­lyek egy keretbe redőnyszerűen vannak beerősítve és úgy vannak ferdén beállítva hogy a rájuk eső lámpafényt előre vetítik. A (d) reflektor által előre vetített fényt mint ismeretes a pálya «szabad» vagy «ti­los» voltának megfelelően fehér vagy piros színűvé kell tenni. A fehér fényt már maga a lámpa adja, a piros fényt pedig egy a lámpa elé hozandó színes (f) üveggel létesítjük, melyet jelen találmány értelmében maga az (a) jelzőkar állít be. E célból a jelzőkarra a (g) ütköző van erősítve (3. és 4. ábra), mely az (f) üveget tartó, (h)-nál az árbocon for, gathatóan ágyazott kétkarú emeltyűnek (i) karjára támaszkodik úgy, hogy a jelzőkar­nak «tilos» vagyis vízszintes állásában az (f) üveg a (d) reflektornak egy (k) kivá­gásába behatol és a lámpa előtt áll,míg a jelző­karnak «szabad» vagyis ferde állásánál az (f) üveg a 3. ábrán föltüntetett helyzetben van s így a lámpa fehér fényt vetít előre. Ha egy árbocon több jelzőkar van alkal­mazva, úgy a berendezés olyképen történ­het, hogy mindegyik üveget a hozzája tar­tozó jelzőkar állítja be, vagy pedig hogy az (f) üvegek beállítása valamennyi jelzőkar­nál csak az egyik, rendszerint a legfölsőbb jehőkar segélyével történik. Több jelzőkar esetén csak a legfölső jelző­kar lámpájának kell sötétben állandóan ég­nie, míg a többi lámpa csak akkor gyúj­tandó meg, mikor a hozzájuk tartozó jelző «szabadra» áll. E célból a legfölső jelzőkar alatt lévő jelzőkarokhoz tartozó lámpáknak a tüzelőanyagot hozzávezető (1) vezetékébe egy (m) csap van beiktatva, melynek villás (n) forgattyúja egy a fölső (a) jelzőkaron alkalmazott (o) pecekkel kapcsolódik oly­féle képpen, hogy a jelzőkarnak «tilos» ál­lásánál az (m) csap csak igen kevéssé nyit úgy, hogy az (I) csőhöz tartozó lámpa csak igen kis úgynevezett gyújtólánggal ég, míg a fölső (a) jelzőkar «szabad» állásánál az (m) csap egészen kinyílik és valamennyi jelzőkar lámpája teljes lánggal ég. Ezen elrendezésnek az a nagy előnye, hogy minden­kor, ha a fölső jelzőkar «szabadra® van ál­lítva, valamennyi jelzőkar is meg van vilá­gítva, aminek folytán a jelzés sokkal biz­tosabbá válik. Hogy a (p) tüzelőanyagtartány kicserélé­sénél a lámpákat ne kelljen eloltani, ami

Next

/
Oldalképek
Tartalom