55611. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó rudazat szabadsugárú turbinákhoz

- 2 azt a 2. ábra mutatja, a nyomóhenger dugattyújának elmozdulásával változó, szabályozott állású lehet, amidőn a sugártereől a szabályozási menet befejeztével mindig beállított sugár mellett foglal hejyet úgy, hogy a következő szabályozási menetnél időveszteség nélkül azonnal hat. Terhelésnél a nyomóhenger nyit s dugattyúja (Z) nyíllal ellentett irányban mozog. Ez esetben a (a, b, c) lengőkar, minthogy elmozdulását a sugárterelő ütközője (J) megakadályozza, (c) pont körül fordul el az olajfék pedig, melynek dugattyújában alkalmazott szelep az olajnak gyors átömlését ez irányban megengedi, a nyomóhenger dugattyúját rögtön követi. Ha az olajfék zárásához szükséges külső erőt súly képezi, úgy gyors zárásnál tömeghatások okozta zavarok léphetnek föl, viszont ha rúgó szolgáltatja azt, úgy azon nehézséggel kell számot vetnünk, hogy a nyomóhenger dugattyújának különböző állásainál a rúgó különbözően lévén megfeszítve, a sugárterelő mozgási sebessége is különböző lesz, aszerint, amint a terhelés ingadozása egész, félig nyitott, vagy majdnem zárt turbinánál lép föl. Ezen hátrányok azáltal kerülhetők el, hogy egy erőkapcsolatos csuklós négyszögnek beiktatásával a rudazat önmagában zárt mozgási szerkezetté, tehát kényszermozgásúvá lesz, amint azt a 3. sz. ábra föltünteti, ez esetben a (J) ütköző teljesen elesik, (b, c, d, e) csuklós négyszögnek (f) a szilárd forgáspontja egyik (c, d) oldala hosszában változó, minden szabályozási menet befejeztével, a beiktatott (F) rúgó hatása alatt ismét eredeti hosszára visszaáll. Hirtelen bekövetkező leterhelésnél, midőn a nyomóhenger dugattyúja (Z) irányában mozog el, minthogy az olajfék dugattyúja ezen irányú elmozdulást csak lassan követheti, (b) pont átmeneti forgásponttá válik, a (c) pont pedig (Z') nyíl irányában elmozogva a (H) sugárterelőt a sugárnak nyomja. Miután (b) pont helyzetét pillanatnyilag nem változtatja, (e) pont és vele (d) pont is változatlanul megmarad állásában. (D) rúd tehát kell, hogy (C) rúgóházba tolódjék. azaz (F) rúgót összenyomja, ez viszont (c) és (d)-re hatva (B) olajfék lassú elmozdulásával, (H) sugárterelőt a sugárból kiforgatja. Ha (F) rúgó a (C) rúgóházban lévő (E) ütközőt éri, a kiiktatást eszközlő erő meg-I szűnik, a csuklós négyszög és azzal a sugárterelő is a nyomóhenger állásával megadott, teljesen meghatározott helyzetbe jön, vagyis más szóval, a nyomóhenger egy bizonyos állásának a szabályozási menet befsjeztével a sugárterelő egy bizonyos állása felel meg. Minthogy a jelen esetben a nyomó henger minden állásának csakis egy bizonyos sugárvastagság felel meg, úgy a szabályozási menet befejeztével az emeltyűkarok helyes hosszviszonyát föltételezve, a sugárterelő mindenkor a hozzátartozó sugarat érintőleg áll be. Az (F) rúgó kezdőfeszültsége minden szabályozási menetnél ugyanaz. Ha a sugárcső teljesen nyitva, valamint (A) nyomóhenger dugattyúja végső állásában van, úgy a (H) sugárterelő élével (•/.") pontnál a sugarat érinti. Rögtöni teljes leterhelésnél a nyomóhenger dugattyúja (s3) úton (a)-ból (al) pontba mozog el; (b) pont átmenetileg forgásponttá válik s (c) pont (s) úton haladva (cl)-be mozog. A rúgó (s) hosszal összenyomva eredeti hosszát törekszik elérni, a (cl) pontot lassan (cll)-be tolja el és pedig oly sebességgel, mint azt a (B) olajfék megengedi, amely (b)-ből (bl) j haladva, egész (s2) zárási útját teszi meg úgy, hogy a szabályozási menet befejezézével a nagy lengőkar (al, bl, cll) helyzetben áll. A (cll) állásnak a sugárterelőnél (y') és (y") felel meg. (G) szabályozó végállásában, amidőn tehát a sugár vastagsága = 0 a sugárterelő élével a sugáreső tengelyvonalát érinti. A (c') átmeneti állásnak (x') illetőleg (x") pontok felelnek meg. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szabályozó rudazat szabadsugárú turbinákhoz, két egymástól függő szabályozó rendszerrel, amelyek közül az egyik rögtönhatólag a fordulatszámra, a másik