55548. lajstromszámú szabadalom • Kettős zárású elosztó készülék rugalmas fluidummal dolgozó gépekhez

sokon keresztül jut a hengerbe. A henger egy kamrájában elrendezett (4) részek alkotják a szelepházat. Az (5) szelep kétféle átmérőjű s a (4) szelepházon és az (5) szelepen alkalmazott (6) illetve (6a

) kiszögelések (3. ábra) révén történik a zárás. Ezen kiszögelések -akár vízszintesek, akár pedig kúposak lehetnek. A szelepnek fölső része a jó vezetésre való tekintettel meglehetős hosszúra nyúlik. A rövid alsó részből (7) bordák nyúlnak ki, amelyek végeiken egy (8) koszorúban egyesülnek. Az utóbbiba egy dugattyúgyűrűk módjára hasított, rugalmas (9) fémgyűrű van befogva kiugró részénél fogva. A (4) szelepházban súrlódva csúszó (9) gyűrű eszközli a (3) nyílások zárását, míg a friss gőzt bevezető (2) csatornákkal közlekedő s a szelepházba vágott (10) nyílásokat a szelep fölső része zárja el. A (10) nyílások azonban nincsenek teljesen eltorlaszolva: a gőz egy vagy több kis (11) nyíláson át a szelep fölé nyomulhat, ammelc célját alább fogjuk megmagyarázni. Az ekként szerkesztett szelep abban különbözik egy tolattyútól, hogy két zárófölülete van: az egyik a (9) gyűrűn, a másik a (6) kiszögelésen. Az (1) ábrán megrajzolt helyzetében a szelep (6) fészkén nyugszik, amikor is a gőz nem mehet át a (2) vezetékből a henger (3) nyílásaiba. Csak a szelep fölé nyomul a (11) nyílásokon keresztül s a szelepre fölülről lefelé irányuló erőt fejt ki, amely az átmérők különböző voltánál fogva nagyobb, mint azon alulról fölfelé irányuló erő, melyet az alatta lévő gőz fejt ki a szelepre. A szelep alatt lévő gőznek egyébként, mint az az alábbiakból kitűnik, amúgy is kisebb a nyomása, mint a fölülről lefelé ható gőzé. A nyomáskülönbség tehát a szelepet jól rászorítja a fészkére, azaz a szelep nincsen tehermentesítve és hogy könynyen legyen mozgásba hozható, tehermentesíteni kell. A szelep tehermentesítése akként történik, hogy a kis (12) segédszelepet (13) rúdjánál fogva fölemeljük; ezen szelep eközben kis méfétei folytán csekély ellenállást fejt ki. A szelep fölemelése- után a (11) nyílásokon át az (5) szelep fölé ömlött gőz a (14) csatornákon áthatolván kiegyenlíti a nyomást a szelep két oldalán, minek folytán ezen szelep eléggé tehermentesítve lesz. Miközben a (12) szelep tovább emelkedik, a (13) rúdra erősített (15) ütköző érintkezésbe jut az (5) szeleppel s azt magával viszi. Ugyanezen pillanatban a (13) rúd alsó vége megnyitja a (16) csatornákat s bizonyos mennyiségű friss gőz a hengerbe ömlik, ahol növeli a löket végén komprimált gőznek nyomását, ami a csuklók érintkezési fölületeinek átváltását még a gőzbevezetés előtt nagyon elősegíti. Különösen előnyös ez a művelet nagy expan| zióju és kondenzációs gépeknél, amelyeknél ugyanis a kompresszió céljára a hengerben maradt gőz nagyon kis nyomású. Ezen kis gőzbeömlés tartama alatt az elosztókészülék minden része emelkedik, a szelepdugattyú a (6) és (62

) kiszögelések éleinél megnyitja a (10) nyílásokat, a (9) gyűrű pedig a (3) nyílásokat. Mire a szelep lökete végéhez ér (2. ábra), a gőz nagy keresztmetszeteken át áramlik a hengerbe, amelybe a (3) nyílásokon ömlik be, miután előbb a (10) nyílásokon át a szelep alsó terébe a (7) bordák közé hatolt. A (17) ; rúgó eközben mindinkább összenyomódik, s az (5) szelepet érintkezésben tartja, a rúd (15) ütközőjével úgy, hogy annak mindennemű rezgéseit megakadályozza s a (12) szelepet nyitva tartja. A 3. ábra a szelepet a sülyedés löketének azon pillanatában mutatja, amikor a szelep (62

) kiszögelésének éle éppen zárja a (10) nyílásokat. A szelep bütykös tárcsás vagy kikapcsoló vezérműve most megengedi a szeleprúd sülyedését, azonban a (17) rúgó, amely erősebb annál, amely a rudat visszafelé löki, a szelepet leszorítja és érintkezésben tartja a (15) ütközővel úgy, hogy a segédszelep egyenlőre még nyitva marad. A szelep sülyedése közben a 3. ábrán föltüntetett helyzetében friss gőzt zár be a (61

) térközbe, amely komprimálódik és ellenállást fejt ki. Ennek eredményekép a