55472. lajstromszámú szabadalom • Távcsöves belövőszerkezet lőfegyverek számára

_ 2 — l>ák után is gyakran fennmarad valamely hiba, a mit a gyakorlatban úgy szoktak megjelölni, hogy a puska jobbra, balra, magasan vagy mélyen hord. Ezzel szemben a belövés a jelen találmány szerinti műszerrel oly pontosan eszközölhető, hogy a jobbra, balra, magasan vagy mélyen hordó puskákat teljesen kizárja, mert a belövés tökéletesen központos. A műszer kezelése igen -egyszerű, nem érzékeny és a csapatnál is könnyen rektifikálható. A belövés a távcső alkalmazása folytán a szemet nem fárasztja, nem rontja, sőt a belövést gyengébb szemű egyén is végezheti. A célzás szálkereszttel sokkal pontosabban eszközölhető úgy, hogy a puskák belövése az elsőtől az utolsóig teljesen egyenletes. A belövés gyorsabb, kivált ha felváltva két ily belövő műszerrel dolgozunk, mert nem kell többször utána lőni. A belövés a találmány szerinti belövő -műszerrel sokkal olcsóbb is, mert nagy tölténymegtakarítást eredményez és beszerzési költsége a megtakarított töltények árából csakhamar megtérül. Mindezen előnyöket azáltal érjük el, hogy -egy a célpont megfigyelésére szolgáló távcsövet a belövés távolságának megfelelően ^megállapított ellenirányvonalat meghatározó •ellencélgömbbel és ellennézőkével látunk el és ezekkel együtt a fegyveren akként erősítünk, ill. a távcsővet az ellenirányvonallal úgy függőleges, mint vízszintes irányban akként tesszük beállíthatóvá, hogy az ellenirányvonal, vagyis az ellencélgömb és ellennézőke a fegyver célgömbjével ill. nézőkéjével koincidenciába hozható. A mellékelt rajzon a találmány szerinti belövő műszert egy példaképeni kiviteli alakjában mutatjuk be, melynek kapcsán a találmányt az alábbiakban tüzetesen ismertetjük. Az 1. ábra a belövő műszert a puskára szerelt állapotban részben metszett oldalnézetben tünteti föl. A 2. és 3. ábrák az ellencélgömb fölvételére szolgáló előre nyúló kar felülnézetét ill. az 1. ábra A—B vonala szerinti metszetét tünteti föl. A 4. ábra a műszer mellső végének puska végén való rögzítésére szolgáló szorító pánt és tartókeret függélyes metszetét tünteti föl. Az 5. ábra függélyes metszet az 1. ábra E—F vonala irányában, mely a távcső hátsó végének egy másik tartó keretben való kardanikus fölf üggesztését tünteti föl. A 6. ábra függélyes metszet az 1. ábra G—H vonala irányában, mely egyrészt az irányellenőrző rudat, másrészt a kardanikus fölfüggesztő szerkezethez tartozó tartókeretet az ezzel csuklósan kapcsolt szorítópánttal tünteti föl. A találmány szerinti belövő műszer lényegében egy (1) távcsőből áll, melynek mellső vége a (2) tartósin segélyével a (3) keretben emelhetően és sülyeszthetően, továbbá oldalas irányban eltolhatóan, hátsó vége pedig a (4) tartókeretben egy pont körül tetszőleges irányban elforgathatóan van fölfüggesztve. A (3) tartókeret egy (5) szárnyas csavar segélyével megszorítható csuklós (6) pánttal a puska elejéhez, a (4) tartókeret pedig a vele ugyancsak csuklósan összekötött (7) szorítópánt segélyével az irányzék mögött a puskára erősíttetik. Az (1) távcső mellső végének emelése és sülyesztése, ill. oldalas eltolása tetszőleges ismert szerkezeti elemek segítségével történhet, a minthogy a távcső hátsó végének a (4) tartókeretben egy fix pont körül való elforgatása szintén tetszőleges módon eszközölhető. A rajzban bemutatott kiviteli példán a távcső mellső végének emelésére, ill. sülyesztésére egy (8) szán szolgál, mely a (3) tartókeret oldalfalain kiképezett (9) hasítékokban függélyes irányban vezetődik. E (8) szán fölső végébe egy (10) csavarorsó van erősítve, mely a (3) tartókeret (11) hídján hatol keresztül és melynek fölső végére a (12) csavaranya van fölcsavarva. Ez utóbbinak fölső fölülete később ismertetendő célból skálabeosztással van ellátva, melyről a szán ill. a távcsőnek megemelését és sülyesztését ill. az ennek megfelelő eltérést a magassági irányban közvetlenül leolvashatjuk. E célból a (3) tartókeret (11) hidján egy (13) mutató van alkalmazva. A (2) tartósin előrenyúló (14) része a (6) pánt fölső