55462. lajstromszámú szabadalom • Kapcsoló
— 2 — mozgás-komponens meggátolása ill. lehetővététele révén eszközöljük; ha viszont húzásra igénybevett géprészeken alkalmaztatik a kapcsoló akkor a kapcsolás és oldás a forgási komponens meggátolása ill. lehetővététele által eszközöltetik. Gyakorlati célokból ajánlatos a kapcsolás után a relatív lineáris vagy forgó mozgás meggátlására szolgáló szerkezetet úgy kiképezni, hogy önműködően gátolja meg e mozgást, miáltal az egész kapcsoló önműködővé válik. Forgó géprészek esetén azáltal létesíthetjük ezen önműködő kapcsolást, hogy az egyik kapcsolófél mellső (x) homlokát és a másik kapcsolófél (y) talpát használjuk föl ütközők gyanánt, melyek egymásra érve, a további viszonyos elforgást meggátolják. Húzásra igénybevett és axiális lengő mozgást végző géprészek kapcsolásakor pl. az 5—8. ábrabeli alak használható, melynél a (p, q) csavartestek mindegyike egy eltolódható (v) ágyban foroghatóan van ágyazva és (r) kilincskerékkel bír, mely a (v) ágy (s) kilincsével úgy működik össze, hogy úgy a (p) mint a (q) részek összecsavarodó forgó mozgását lehetővé teszik, ellenben az ellentétes forgást meggátolják. A kapcsolás oly módon történik, hogy a két kapcsolófél (v) ágya egymás felé tolatik, mikor is a kapcsolófelek egymásba csavarodnak; egymásbacsavarodás után a kapcsolás megtörtént s a két (v) ágy, ill. az ezekkel kapcsolt géprészek húzásra kapcsolva vannak, minthogy a két egymásbacsavart kapcsolófél egyike a reá kifejtett húzási erőnek csak akkor engedhetne, ha a másikhoz képest el is fordulhatna, ezt azonban az (s) kilincs meggátolja. A (p) vagy (q) részek egyike természetesen el nem tolódhatóan vagy el nem foroghatóan is lehetne elrendezve, mert már egy része egyidejű haladó- és forgó mozgása is elég a ki- vagy bekapcsoláshoz; ugyanez okokból elégséges az 5—8. ábrabeli kapcsoló oldására az egyik (s) kilincsnek kiemelése. A kapcsoknak húzásra való igénybevételedkor a két kapcsolófélben természetesen forgási nyomatékok lépnek föl, melyeket az ágyaknak vagy a (w) vezetőrészeknek kell fölfogniok. Minthogy a két félben föllépő forgató nyomaték egyenlő és elientett irányú, lehetségessé válik az ágyakra kifejtett nyomatékok kölcsönös megszüntetése ill. kiegyenlítése. A 9—11. ábrában ily vonókapcsolás van föltüntetve. Az (m, n) kapcsolófelek a 3., 4. ábrabeli alakkal bírnak és mindegyik a (k) karimával bíró (h) hüvelyben foroghatóan van ágyazva és egy korlátolt mérvben axiálisan eltolódható, de el nem forogható (a) tokot hord, mely gyűrűs (o) peremmel van ellátva és (o, k) peremek közé illesztett (t) rúgó révén a kapcsolófél szabad vége felé szoríttatik. Az (a, a) tokok egymás felé néző homlokukon egymásnak megfelelő (z) fogazással bírnak, melynek fogai oly állásúak, hogy az (m, n) részek egymásbatolódásakor egymáson elcsúszhatnak, de ellentétes irányú forgáskor összefognak. A kapcsolás e szerkezetnél egyszerűen a két rész egymás felé szorítása által érthető módon történik; oldás céljából az (a) tokok egyikét kell csak a megfelelő hüvely felé a rúgó ellenére hátrahúzni. Ha a (p, q) ill. (m, n) részek nincsenek finoman megmunkálva, akkor célszerű végeiket levékonyítani úgy, hogy a két kapcsolófél összefoghat egymással akkor is, hogy ha haladási irányuk matematikai tengelyei nem is esnek tökéletesen össze; ilyen esetben a két kapcsolófél tengelyei az egymásbatolódás közben válnak csak közössé. Különösen ily kiképzés mellett válnak az 5—11. ábrabeli példák alkalmasakká vasúti járművek kapcsolására. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Oldható kapcsolás két forgó vagy haladó mozgású géprész kapcsolására, jellemezve két egyforma, egymást egy telt hengerré kiegészítő csavartest által, melyek axiális egymásfelé közeledésükkor egymásba csavarodnak s e mozgás megszűntekor egy rögzítőszerkezet által egymáshoz képest rögzíttetnek.
