55420. lajstromszámú szabadalom • Szikrafogó lokomobilok, lokomotívok stb. számára
veg (3) fenékfölületén csonka kúpalakú (4) szitaköpeny nyugszik, melynek fölső (5) széle a két (6, 7) füstelvezető cső támarszául szolgál. A (6, 7) csövek közel ovális alakúak, illetve hengerré egészítik ki egymást, melynek átmérője megközelítően az (1) toldatcső átmérőjének felel meg (1. ábra). A (6, 7) elvezető csövek fölső végei ellenkező irányokban kifelé vajinak hajlítva és a (2) süveg falán (8)L nál hatolnak' át, majd mélyebben a süveg (9) nyílásain ismét betorkolnak. A süveg (10) beltere középső (12) nyílással ellátott (11) gyűrűsvagy födőlemez által el van- zárva. A (6, 7) csövek lefelé nyúló végein (13) lépcsős rostélyok vannak alkalmazva, melyeknek lépcsőit lapos (14) gyűrűk képezik, melyek függélyes, koncentrikus és lyukasztott oldalfalakra vagy megfelelő (15) szitákra támaszkodnak. Hogy a füstgázoknak ezen szitákon való áthaladását megkönnyítsük, célszerűen a (14) gyűrűk hosszabbításában (16) válaszfalak vannak fölhelyezve, melyek minden örvénylő mozgást megakadályoznak. A szikrafogó működési módja a következő: Ha a füstgázoki a fúvó berendezés behatása alatt a kürtőbe szoríttatnak, akkor onnan az (1) toldatcsövön át a két (6, 7) elvezető csőbe jutnák, honnan megfelelő eltérítés mellett a (13) lépcsős rostélyokban lévő nyílásokhoz vezettetnek. A tova ragadott izzó szén- és hamurészecskék eltérítése és a (14) szitákba való ütközés által leválasztatnak és a tőlük megszabadított füstgázok a (2) süveg (10) belterébe lépnek át, melyből a fölső (12) nyíláson Ót eltávoznak. Ha a fúvó berendezés csak gyönge hatást fejt ki vagy egészen ki vau iktatva, a füstgázok csak kis mértékben jutnak a (6, 7) elvezető csövekbe, hanem inkább a kényelmesebb utat ezen csövek oldalán, közvetlenül a (2) süvegen át vár lpsztják és a (4) szitaköpeny által szabadíthatnak meg, esetleg tovaragadott széfl-és h^murészecskéktől. Ahelyett, hogy a (6, 7) elvezető csövek alsó végei ismét a (2) süvegbe torkolnának, a süveg fölső részét körülvevő gyűrűalakú (17) kamrához is csatlakozhatnak (3. és 4. ábrák). Ezen kamrában sugárirányú (18) oldalfalak alkalmazása által (19) rekeszek vannak létesítve (4. ábra), melyeknek közepén a szilárd (14) gyűrűs lemezekkel és koncentrikus (15) szitákkal ellátott (13) lépcsős rostélyok vannak alkalmazva. Ezen rostélyok alatt nincsenek (18) oldalfalak úgy, hogy a füstgázok átbocsátására (20) nyílások maradnak (3. ábra), melyek a gyűrűs kamra fölül nyitott (21) rekeszein át eltávoznak. A (17) gyűrűs kamrában összegyűlő szén- és hamurészecskék időszakos eltávolítására a rajzbán föl nem tüntetett elzárható nyílások vannak alkalmazva. A 2. ábrán föltüntetett további foganatosítási alaknál a szitaköpeny, valamint a süveg elmarad és helyettük a (17) gyűrűs kamra van oly nagyra kiképezve, hogy közvetlenül az (1) csőhöz erősíthető. A (6, 7) elvezető csövek itt is a gyűrűs kamrának a (13) lépcsős, rostélyokkal ellátott (19) rekeszeibe torkolnak; a kamra befelé, a (22) gyűrűs rész által határoltatik. A gyűrűs kamrából kilépő füstgázok összegyűjtése céljából a gyűrűs kamrán központi kibocsátó nyílással ellátott (23) süvegföltét van alkalmazva. A szákrák további elkülönítése céljából ezen szerkezetnél minden egyes (13) lépcsőrostély alatt, az 5. és 6. ábrák értelmében, még egy (24) nyílásokkal ellátott (25) lemezt lehet beiktatni, mely egyrészt a (17) gyűrűs kamra falához, másrészt a középső szilárd (26) gyűrűhöz csatlakozik. . A 7. ábra szerint módosított foganatosítási alaknál csak egyetlen egy (27) elvehető cső jut alkalmazásra, mely közvetlenül a füstkamrát körülzáró (28) kazánfalon van megerősítve. A (27) csövet a gyűrűalakú (29) kamra zárja körül, alaó végén a (30) lépcsős rostély van a tovaragadott Síién- éa hamúrég^ecskék leválasztására beiktatva, melyek az alsó (31) horonyban gyül#ek össze; ezen horony célszerűen a kajánfal kerületén mindkét QJT dalán lecsüngő (32) gyűjtő csőbe megy át,
