55416. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltók önműködő elreteszelésére

<11) csavar segélyével változtatható, az elreteszelés időtartamának beállítása céljából. A (22') hengerben a hosszirányú (22) és <12) hornyok vannak kiképezve. A (22) horony arra szolgál, hogy a fékezési út, tehát •az elreteszelés időtartama a kerékkarima magasságától, mely kopott kerékkoszorúnál aiagyobb, míg új kerekeknél kisebb, független legyen. A (12) horony célja pedig abban áll, hogy « dugattyú löketének utolsó részét gyorsan végezhesse, vagyis a tulajdonképeni kireteszelési művelet gyorsan menjen végbe. A berendezés működési módja a következő: Tegyük föl, hogy a váltó egyenesben áll, vagyis a (14) csúcssín a (13) tősínhez képest -az 1. ábrában föltüntetett helyzetet foglalja el és a (14) csúcssín ezen helyzetében reteszelendő el. A vonat első kerekének karimája fölfut az (1') emeltyűre, amely ennek következtében a (19) szár révén a (3) szögemeltyűt a <16) forgáspont körül lefelé forgatja. A (19) szár a (2) csap révén magával viszi az (1) emeltyűt, amely tehát szintén a (16) csap •körül forog el. Az (1) emeltyű (20) karjára szerelt görgő ennek folytán a (14) csúcssínre erősített (5) hasáb bal homloklapja elé kerül, miáltal a váltót ezen helyzetében elreteszeli. Az (1) emeltyű mozgását a vele kényszerkapcsolásban álló (23) dugattyú is követi; a (8) szelep e közben elhagyja ülőkéjét úgy, hogy a (24, 24) nyílások szabaddá válnak és így a (23) dugattyú könnyen lefelé mozoghat. Mihelyt az (1') emeltyűre ható nyomás megszűnik a (4) rúgó a (18) rúd, (17) kar -és (2) csap révén az (1) emeltyűt és a (3) szögemeltyűt eredeti helyzetébe visszatereli. A (23) dugattyú tehát szintén fölfelé mozog, minthogy pedig most a (8) szelep a (24, 24) nyílásokat elzárja, fékhatás fog föllépni és a dugattyú csak oly mértékben mozoghat fölfelé, amennyire azt a (10) furaton és (9) •csatornán át kiömlő folyadék megengedi. Ezen fékhatás azonban a dugattyú löketének csak x-szel jelölt része alatt léphet föl. Ha ugyanis a (23) dugattyú kopott keréknek az (1') emeltyűre való fölfutása következtében az (x) útnál nagyobb löketet végez, akkor a (22) horony alkalmazása folytán a fékezési út nem növekedik, mert a (23) dugattyú ezen helyzetében a (22) horony a dugattyú fölötti és alatti teret egymással összeköti, minekfolytán a (23) dugattyúnak ekkor csak lényegtelen ellenállást kell legyőzni. Ily körülmények között a (23) dugattyúra a teljes ellenállás csak akkor fog hatni, ha annak fölső éle a (22) horony fölső élet elhagyta, amikor is a folyadék a (23) dugattyú fölötti térből csakis szűk (10) nyíláson át távozhatik. A fékezési út, vagyis az elreteszelés időtartama tehát a dugattyú löketétől független. Hogy a (23) dugattyú fölfelé való mozgásának utolsó szakasza gyorsan menjen végbe, vagyis a váltó kireteszelési művelete gyorsan történjék, a henger fölső részében a (12) horony van kiképezve, mely ugyan úgy hat, mint a (22) horony, vagyis mihely a (23) dugattyú alsó éle a (12) horony alsó élét elhagyta, a (23) dugattyúra bató ellenállás megszűnik, mert a folyadék a dugattyú fölötti térből most az aránylag bő (12) hornyon is a dugattyú alatti térbe jut. A váltó ekkor ismét ki van reteszelve és a (14) csúcssín szabadon állítható, mert az (5) hasáb a (6) görgő alatt akadálytalanul mozoghat. Tegyük föl, hogy a váltó valamely akadály, pl. a (13) tősín és (14) csúcsain közé került kavics miatt' nem állítható át teljesen, vagyis a balra tolt (14) csúcssín nem tolható egészen löketének végéig. Ekkor az (1) emeltyű el nem mozoghat, mert a (6) görgő pályájában az (5) hasáb fekszik. Ha az (1') emeltyűre kerékkarima fut fel, akkor a (3) szögemeltyű az (l) emeltyűvel való rugalmas kapcsolása révén akadály. talanul kilenghet és az (1) emeltyű káros igénybevételnek nincsen kitéve, vagyis törések nem léphetnek föl. Az ismertetett berendezés oly módon egészíthető ki, hogy az a 48006. számú szabadalom tárgyát tévő vágányutbiztosító berendezéssel kapcsolatban használható. Ezen szabadalom szerint ugyanis a váltókon vagy ezek alkalmas részein ellenőrző kontaktu-