55411. lajstromszámú szabadalom • Váltóállíóberendezés váltónyelv ellenőrzéssel

kapcsolt kapcsoló, mely a (V) elreteszelő •és (E) elreteszelést megszüntető elektromágnesből álló és az 1. ábrán az elreteszelést megszüntető, a 2. és 3. ábrán az elreteszelő állásban ábrázolt elreteszelő berendezést működteti, melynek a váltóra gyakorolt hatását később fogjuk ismertetni. A nyugalmi állapotban (1. ábra) a (T) áramforrástól jövő ellenőrzőáram a (K) elreteszelő kapcsolón, (5) elreteszelővezetéken, az (E) elreteszelő elektromágnes fegyverzete által vezérelt (f) kontaktuson, a (cl) •ellenőrzőkontaktuson, (3) ellenőrző vezetéken, (H2) kapcsolón és (P) ellenürzőelektromágnesen megy át. Eme kontaktus függősége az állítóberendezéstől az (A2) vezérkorong alakjából azonnal kitűnik. Az (81) vezéremelő a találmány szerint a nyelvekkel kapcsolt (Zl, Z2) tolatytyúktól függ. A vezéremelő horogszerű (813 toldata megrajzolt állásánál a két tolattyú kivágásaiba fogódzik. Magától érthető, hogy az állítóberendezés megrajzolt állásánál sem lehetne a két (cl) ellenőrző kontaktus zárva, ha a két (Zl, Z2) ellenőrzőtolattyú nem volna a megrajzolt állásban. Hasonló (823) toldattal van a második (82) vezéremelő is fölszerelve, melynek működési módja még világosabban tűnik ki a 2. és 3. ábrából. Ha a váltót a másik állásába állítjuk át, a (K) elreteszelő kapcsolót az elreteszelő állásba állítjuk (2. ábra) és így az elreteszelést végezzük. Ekkor az (E) és (V) mágnesek állapotukat fölcserélik, az (f) kontaktus megszakad, az (i) kontaktus záródik. Mikor a (H) emelőt a 2. ábrán látható állásba állítjuk át a mótor ismert módon á <2) vezetéken és (m2) kontaktuson át kap áramot. A (P) ellenőrző elektromágnes most a (4) vezetékkel van kapcsolva, mely az átállítás közben még megszakított (c2) ellenőrzőkontaktussál van összekötve. A 2. ábrán a berendezés a nyíl irányában véglett mozgása közben látható. Az (A2) vezérkorong az (Sl) vezéremelőt annyira elforgatta, hogy az (ml) mótorkontaktust zárja. A két (81, 82) vezéremelő most szimmetrikus helyzetben van és mindkét (cl,"c2) ellenőrzőkontaktus meg van szakítva. Mikor a váltóállítóberendezés a végállásába jutott, az (Sl) ellenőrzőemelő a 2. ábrán látható állását nem változtatja meg, ellenben az (82) emelőt mikor a vezérkorong fölött elhaladt, az (s) rúgó akként forgatja el, hogy a motort az (m2) kontaktusnál kikapcsolja és a (c2) ellenőrzőkontaktust zárja. Ha azonban, mint azt a 3. ábrán föltételeztük, a váltóállítórudazat megsérül, pl. a (W2) nyelv nincs a (B) fogasrúddal kapcsolva, az állítóberendezés átállítása után a (W2) nyelv ismét a 3. ábrán látható helyzetében marad, a vele kapcsolt (Z2) ellenőrzőtolattyú meggátolja, hogy az (S2) vezéremelő az (A2) vezérkorong által megengedett mozgását az (s) rúgó hatása alatt elvégezze. Az (S2) emelő most már a vezérkorong, a rúgó és ellenőrző tolattyú együtt működése következtében a középállásába áll, melynél a (cl, c2) kontaktusok meg vannak szakítva. A mótor, mely az állítóberendezést kellőképpen átállította, ennek következtében kikapcsolódik, a (P) ellenőrző elektromágnesen azonban nem megy át áram, mert a (c) kontaktus megszakadt. Magától érthető, hogy a nyelveknek a vezéremelők útján történő ellenőrzésének semmi köze a nyelvek elreteszeléséhez, ezért azt el nem reteszelt váltóknál is lehet alkalmazni. Ebben az esetben a (cl, c2) ellenőrző kontaktusok a szokásos módon akként vannak az (1, 2) * vezetékkel kapcsolva, hogy mikor a (cl) kontaktus zárva van, az (1) állítóvezeték a (3) ellenőrzővezetékkel van összekötve, míg mikor a (c2) kontaktus van zárva, a (2) állító vezeték a (4) ellenőrzővezetékkel van kapcsolva. Ily kapcsolás — mely nem tárgya a találmányunknak — ismeretes, ezért megrajzolása fölösleges. A váltóállítóberendezés és vezérkapcsoló között alkalmazott leírt függőség arra is használható, hogy a váltóelreteszelést működtesse. Ebből a célból, pl. a rajz szerint mindegyik vezéremelő egy-egy (Dl, D2) tolattyú van kapcsolva, melyet egy (R) retesz tart valamelyik állásában. A rajzon ez az (R) retesz akként van az elreteszelő