55400. lajstromszámú szabadalom • Elektromos lámpakapcsoló

(1) alaplemezre (1. ábra) van fölszerelve. Ezen lemez első sorban is egy elektromágnest hord, melyneík (2) magja a lemezre szilárdan van fölerősítve, míg a (3) cséve csak nyugszik a lemezen. A magnak fölső vég© két (4) fémkart hord, melyek az elforgatható (5) vasrudat fogják közre. Ezen rúddal a (6) kar van összekötve, melynek alsó vége az elforgatható kétágú (7) kilincset hordja. Az (1) lemezen továbbá, a (3) cséve baloldalán, a (8) tengely (3. ábra) van ágyazva, mely, egyik végén, a négy pecekkel biró, a (7) kilincs hatása alatt álló (9) kilincskereket (1. ábra) hordja, melynek visszaforgatását a kis (10) rögzítő kilincs gátolja meg, míg a (8) tengelynek másik végén az ellipszisalakú (11) bütyök (2. ábra) van elrendezve. A (3) cséve mögött a kis (12) tengely (3. ábra) van ágyazva, melyen a (13) lemez (2. ábra) van forgathatóan elrendezve. Ezen lemez a szigetelő anyagból készült (14) hüvellyel van ellátva, mely a beforrasztott, légüres és higannyal részben megtöltött (15) üvegcsövet hordja. Az üvegcsőnek belsejébe két platinahuzal nyúl be, melyek az üvegcső falába be vannak olvasztva, az üvegcsövön kívül pedig hajlékony vezetékek segélyével az erős áramkör (16, 17) kapcsaival összekötve. A kapcsoló továbbá két (18, 19) kapoccsal (3. ábra) van ellátva, melyek! az áramnak a mágnes csévéjébe váló vezetésére szolgálnak. Az üvegcsövet hordó (13) lemez az említett ellipsizisalakú bütyökre nehezedik. Célszerű az egész (20) kapcsolót (4. ábra) a megvilágítandó tér fölött lévő helyiség padlójának egyik sarkában elhelyezni, valamint a gyönge áramkör (21) elemét is a kapcsoló szomszédságában elrendezni, amikor is mindkettő könnyen hozzáférhető. Az erősáramú vezetéki a szokásos módon a födémen keresztül a (22) lámpához* innen pedig a (20) kapcsalóhoz van vezetve, melyből az elemhez és a (23) kapcsoló gombhoz vezető gyöngeáramú vezetékiek ágíaznak ki. A kapcsoló működése a következő: A (18, 19) kapcsokkal (3. ábra) a gyönge áramot szolgáltató (21) elemnek (4. ábra) sarkait, a (16, 17) kapcsokkal (3. ábra) pedig az erősáramú sodronyokat kötjük össze. Ha már most az elektromágnest gerjesztjük, ami a gyönge áramkörnek a (23) gomb (4. á-bra) segélyével való zárása útján történik, akkor az (5) vasrúd (1. ábra) a mágnes vonzásának hatása alatt elfordul mindaddig, míg végével a mágnes magjához nem szorul. Eközben a (6) kar a (7) kilinccsel együtt megemeltetvén, a kilincs jobbra tolatik (2. ábra), amikor is annak fölső ágta, mely a (9) kilincskeréknek egyik peckéhez szorul, ezen kereket elforgatja, majd ia kilincsnek alsó ága a két következő pecekhez szorul úgy, hogy a kilincskerék oly bizonyos meghatározott állásban tartatik meg, melynél a (10) kilincs a keréknek egy másik peckére képes hatni. Mialatt a kilincskerék egy pecekkel tovaforgattatott, azalatt a (11) bütyök az 1. ábrában föltüntetett állásból 90°-kal elfordult a 2. ábrában látható állásba, amikor is a (13) lemez az üvegcsővel együtt a föltüntetett rézsútos állást foglalja el, melynél a higany immár az üvegcsőnek végét töltvén meg, a két platinahuzal között vezető összeköttetést létesít, vagyis a lámpa be van kapcsolva. vA gerjesztő (vagyis a gyönge) áram körét már most ismét megszakítjuk, amikor is a fegyverzet visszafordul az 1. ábrában föltüntetett állásba, mely visszafordulás közben a (6) kar és a (7) kilincs szabadon visszamozognak és a kilincsnek fölső ága a következő pecek mögé tolódik, míg az üvegcső helyzetét változatlanul megtartja. Ha az elektromágnest újból gerjesztjük, akkor a (11) bütyök 90°-kal tovaforgattatik (1. ábra) és az üvegcső az ellenkező oldalra billen, minek folytán a higany visszafolyik a csőnek bal végébe^ amikor is a platinahuzalok közötti kontaktus meggzakíttatván, a lámpa kikapcsoltatik. Arra az esetie, amelyben a kapcsolót