55396. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti váltóknak a járművekről való beállítására

_ i _ a szolgálatot. A váltóknak kézzel vagy pedállal való átállíthatósága továbbá megengedi, hogy az átmeneti időszak alatt a leírt berendezéssel föl nem szerelt kocsik is forgalomban tarthatók legyenek. Megjegyzendő, hogy az említett, azonban a rajzon föl nem tüntetett tekercs^ rúgó, amely a (19) himbát normális helyzet tébtí téríti vissza, az egyszerű működésű horog alkalmazása esetén nem okvetlenül nélkülözhetlen, azonban a kioldódó horog alkalmazása esetén szükséges. Ez utóbbi esetben ugyanis célszerű,, ha a himbához ütköző horog minél nagyobb ellenállásra talál, hogy biztosan kioldódjék és átállítás után ismét bekapcsolódjék. A gyakorlatban a horog fejét elég szélesre vesszük, hogy a súrlódás folytán létrejött kopás ne befolyásolja hátrányosan az átállító szerkezet működését. A 3. ábrán látható (39) védőcső vagy csőalakú védőköpeny főként makadámozott vagy aszfaltozott utakon alkalmazható előnyösen, míg a 4. ábrán látható (40) ellensin és az 5. ábrán föltüntetett védőburok kövezett utakon találhat előnyös alkalmazást. A. (17) emelők a (16) harántrudakkal együtt a meglévő váltószekrényekbe rendezhetők el. Az 1. ábrán föltüntetett berendezésnél, amely főként rövid távolsár gokból működtetett váltóknál talál alkalmazást, a váltónyelv egy darabból önthető a szekrénnyel, moly a himbák fölött két áttöréssel éjj. a harántrudat elfödő bádoglappal van ellátva. Magától értetődik, hogy a leírt szerkezet (horog és kormánymű) a kocsinak úgy mellső, mint hátsó végéQ is el van rendezve, azonban a kócsivezetőnek csak egy levehető fogantyúja van, melyet éppen úgy, mint a két áramszabályozó készülék fogantyúját, a kocsivezető magával viszi, midőn a kocsi egyik dobogójáról a másikra átmegy, hogy a hátulsó dobigón álló utások a horgot le ne aülyeszthessék. A gőzeei vagy elektromos' árammal üzemben tartott vasutaknál, amelyeken nehéz terheket szállítának nagyobb számú kocsin, a váltónyelvek biztos rögzítéséről föltétlenül gondoskodni kell. A 6. ábrán föítüntetett kivitel nemcsak a váltó biztos rögzítését teszi lehetővé, midőn a kocsik a váltó csúcsa felé haladnak,, hanem azt is megengedni, hogy a rögzített váltót a kerekek karimái megnyissák, midőn a kocsik a váltó töve felől haladnak a csúcshoz. E célból ugyanúgy, mint a közúti vasutaknál, a vágány belső területén a két sin mellett elrendezett (22) szekrényekb 3 (19, 20) himbák vagy emelők vannak forgathatóan ágyazva, amelyeket a mozdonyon alkalmazott horog működtet. A (20) emelő egy (18) vonórúd útján a (41) emelővel van összekötve, mely a sinhez erősített (42) tartónak egy csapja körül leng és egy (43) szögemelővel áll csuklós kapcsolatban. A két (43) szögemelőt egy (44) csatlórúd köti össze. A szögemelők (45) forgásr csapjai az eltolható (16) harántrúdon vannak elhelyezve (7. és 8. ábra), amely fölött egy második (52) harántrúd foglal helyet. Ez utóbbi a váltónyelveket köti össze és egy (46) rudat hord, amelyre két ellentétes hatású (47) tekercsrúgó van illesztve. A (16) harántrúdból kiálló (48) ütköző a (46) rúd közepén a két (47) rúgó között szabadon maradó (49) hézagba nyúl. Ezen: berendezés folytán az egyik vagy másik i irányban elmozduló (16) rúd a (46) rudat és ezzel együtt a váltónyelveket is magával viszi. A fönti berendezés működési módja a következő: Ha pl. a baloldali váltónyelvet kell nyitott helyzetbe állítani, akkor a mozdony baloldali horga lesülyesztetik és a (19) himbához ütközve, a (18) vonórúdra húzást gyakorol. A (41) emelő a (43)' szögemelő^ vei egyenes vonalba áll be, minek következtében a (16) harántrúd jobbra tolódik (7. ábra) és magával viszi a (46) rudat, valamint az (52) összekötő rudat, amely aztán a váltónyelvet a kívánt helyzetbe állítja. Azonban ugyanakkor a (43) szögemelő által magával vitt (44) vonórúd a vágány másik oldalán lévő hasonló szerke-