55393. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nemes fautánzatoknak csekélyebb értékű alapokon való előállítására

Megjelent 1912. évi február hó 27-én, MAGY SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 55398. szám. VUI/e. OSZTÁLY. Eljárás nemesfa-utánzatoknak csekélyebb értékű alapokon való előállítására. ECK LAJOS KERESKEDŐ OBERNKJRCHENBEN ÉS KLAHN JÁNOS ASZTALOS SCHÖTMARBAN. A bejelentés napja 1911 március hó 10-ike. A találmány tárgya eljárás nemesebb fák utánzatainak .csekélyebb értékű fákból álló alapokon való előállítására. Közönséges fafaj tákat, mint pl. fenyő-, égerfát stb. a bútorgyártásban szebfr külső elérése céljából részben értékesebb minőségű fák vékony rétegével látják el, vagyis furnirozzák, részben pedig fényezés előtt megfelelő pácokkal színezik. A furnirozás meglehetősen költséges, minthogy ahhoz értékesebb faanyag és körülményes munka szükséges, míg a közönséges pácolással valóban jól utánzott nemesfakülsőt az eddig ismert eljárások körülményessége és hosszadalmassága dacára sem lehet elérni, amennyiben az olcsó faanyag jellemző erezése mindig látható. Már eddig is történtek kísérletek nemes fautánzatok előállítására, azonban azon eszközök, melyeket ezen cél elérésére eddig1 alkalmaztak, sem használhatóság, sem pedig célszerűség tekintetében eredményre nem vezettek. A találmánybeli eljárás lehetővé teszi a közönséges fafaj táknak lényegesen egyszerűsbített és megrövidített munkafolyamata ban tetszőleges erezésű nemesebb fafajták külsejét adni meg. A közönséges fából előállított tárgyakat az említett célból először is oly anyaggal vonjuk be, amely gyorsan száradva és megkeményedve, a fa likacsait kitölti és, a fát kívánt színre festi. Ezen bevonatot azután csiszolás által simítjuk és egy más, ugyanazon színben tartott keverékkel vonjuk be, amelyet azonban célszerűen valamely más oldószerben oldunk föl, mint az első bevonatot, oly célból, hogy az első bevonatot a második meg ne lágyítsa. Ezen második festékrétegre már> most a kívánt erezést visszük föl és száradás után közönséges politúréval vonjuk be. A politura megszáradása után ía leírt módon kezelt fölület teljesen sima és fényezésre alkalmas és emellett az elérni kívánt' nemesfaerezésű és színű külsővel bír. A találmánybeli eljárás a költséges furnirok alkalmazását fölöslegessé teszi, amennyiben a közönséges fák tartós díszítését, illetőleg tetszetősebb külsővel való ellátását bevonatok segélyével érjük el. Az első bevonat, illetőleg alapozás céljaira oly keveréket alkalmazunk, amely spirituszpoliturában kb. egyenlő mennyiségben szétdörzsölt lithoponból (cinkkéneskő) és aranyokkerből vagy padlóalapzáshoz való okkerből áll. A második bevonathoz a fönti festőanyagokat klazolinnal,