55301. lajstromszámú szabadalom • Hangszelence beszélőgépek számára

4 Megjelent 1912. évi február hó 15-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL /VécH) s*­SZABADALMI LEIR-AS 55301. sw <\ QJ . IX/d. OSZTÁLY. Hangszelence beszélőgépek számára. ENGLISH JOHN CLIFFORD MÉRNÖK CAMDENBEN? A bejelentés napja 1911 május hó 31-ike A jelen találmány tárgya hangszelence beszélőgépek számára, mely azáltal tűnik ki, hogy annál a tűtartó rúd akként van fölszerelve, hogy az működő állásánál egy, a hanglemez síkjára merőleges tengely kö­rül oszcillál. A mellékelt rajzokban a találmány tár­gyát képező hangszelencének két foganato­sítási alakja van föltüntetve. Az 1. ábra az egyik foganatosítási alak­nak homloknézete, a 2. ábra oldalnézeter a 3. ábra fölülnézete, a 4. ábra részben alulnézet és részben met­szet az 1. ábrának 6—6 vonala szerint, az 5. ábra egy foganatosítási alaknak hom­loknézete, a 6. és 7. ábrák ezen foganatosítási alakot oldal- ill. fölülnézetben láttatják, a 8. ábra részben alulnézet, részben met­szet az 5. ábrának 10—10 vonala szerint A hangszelence elsősorban is a szokásos módon kiképezett (10) köpenyből (1. ábra) és a kerek (11) hátlapból (4. ábra) áll, mely a szokásos centrális (12) nyílással és a hát­rafelé nyúló hengeres peremmel bír, mely­nek hátsó széle a kifelé nyúló (14) karimá­val van ellátva. A köpenynek (15) födél­része, melyben a hátlap (12) nyílásánál va­lamivel nagyobb átmérővel biró központos (16) nyílás van kiképezve, a köpenynek má­sik részét képező hátfelé nyúló hengeres (17) karimába megy át, melynek hátsó része la (11) hátlapon elcsúsztatható és kellően | kapcsolódik a hátlapnak (13 14,) karimái | által határolt horonnyal; a hátlap rögzíté­sére a hátlapnak (14) karimáján átjáró és a (17) karimába nyúló (18) csavarok szol­gálnak. A szelence hátlapjára a (19) csava­rok segélyével, a gumiból vagy más utána­engedő anyagból készült, szokásos (20) eső­toldat van fölerősítve, mely a sárgarézből vagy hasonló fémből készült (21) béléssel van ellátva, melynek segélyével a hangsze­lence elcsúsztathatóan van a tartó cső vagy a hangvezető kar külső végével összekötve. A szelence belsejében, a födél és a hátlap közé befogott (26) gyűrűk a szokásos (25) membránt fogják közre, mely nagyjában a hanglemezre merőleges síkban és a szelen­cének mellső és belső fafai között középen fekszik úgy, hogy a membránnak két olda­lán egymáshoz nagyjában hasonló alakkal és egyenlő térfogattal biró kamrák vannak létesítve. A tűtartó rúd, mely az 1. ábrában mű­ködő állásában látható, a függélyes, merev (30) középrésszel bír, mely a szelencefödél I w

Next

/
Oldalképek
Tartalom