55300. lajstromszámú szabadalom • Szeszellenőrző- és mérőberendezés
most az átfolyt szesz foktartalma a változó gyártási viszonyok miatt 0—95° között változhatik, világos, hogy a föntebb jelzett eltérés is igen nagy lehet, mert mikor a berendezésen kisebb foktartalmú szesz folyik át, ebből mindig több jut az ellenőrző edénybe, mint mikor nagyobb foktartalmú szesz folyik át, az ellenőrző edényben levő szesz foktartalmának tehát a tényleges foktartalomnál kisebbnek kell lennie, mint ezt a gyakorlati kísérletek igazolják. Ez a hiba tapasztalás szerint 20—25% is lehet. Találmányunk szerint ezt a hibát akként kerüljük el, hogy a tetszőlegesen alakított mérőedény torkolatát aránylag kicsire méretezzük akként, hogy a torkolat keresztmetszetre eső egységtérfogat viszonya az edény térfogatához az 1*2 viszonnyal egyenlő vagy ennél kisebb legyen úgy, hogy a folyadékszint is és az edény fölső szélén átmenő sík között levő és az említett hiba forrását képező tér csökken, a torkolat megfelelő kisebbítésénél pedig zérusra redukálódik. A mérőedény teletöltésénél az edény fölső széle alatt levő üres tér természetesen tetszőleges foktartalmú folyadékkal való teletöltésnél csökken, vagyis a különböző folyadékokból kimért mennyiségek különbsége is kisebb, esetleg zérus lesz. A csatolt rajz 2. és 3. ábráján a forgó mérőedény nézete és a tengelyen átmenő keresztmetszete, a 4. ábrán pedig a mérőedény egy részének és az ezen alkalmazott mérőedényeknek metszete látható. A 2. és 4. ábrán látható nyíl irányában forgó (a) mérőedényen a (b) mérőedények vannak fölerősítve, melyek a mérőedény alatt levő tartályban összegyűlő szesz egy részét fölveszik és fölül a (c) csészébe üritik, honnan a (d) csövön az ellenőrző edénybe folyik. Minthogy a rajzon látható foganatosítás! alaknál két ellenőrző edényt, képzeltünk, a mérőedények is párosával vannak elhelyezve. Az egymásmelleit fekvő mérőedények a bennük levő szeszt a közfal álal két részre osztott (c) csészébe űritik, ipelynek mindegyik részétől egy-egy (d) cső ágazik el egy-egy ellenőrzőberendezéshez. A mérőedények hengerszelet alakú főrészből állanak, melynek a forgásirányban elől fekvő végén igen szűk (e) torkolata van, melyen át a mérőedényeknek a szeszbe való bemerülésénél az edények szesszel telnek meg. Minthogy az (e) torkolat igen kicsi, a föntebb jelzett hibaforrás csökken, illetve minimálissá válik. A mérőedény (e) torkolatához az (f) cső csatlakozik, melynek az a célja, hogy a szesznek időelőtt való kifolyását meggátolja, és a mérőedények legfölső állásában a szesznek a (c) edénybe való helyes befolyását biztosítja. Világos, hogy a mérőedények alakja tetszőlegesen módosítható, minthogy a hibaforrás megszüntetésére csakis a torkolat kicsisége jön számba. Magától érthető, hogy a mérőedények alakját mindig akként kell megválasztani, hogy a fölmérés, illetve kiürítés helyén a teljes megtöltés és kiürítés biztosítva legyen. Az a mód, mely szerint a mérőedényeket a forgó mérőedénnyel kapcsoljuk, teljesen mellékes. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szeszellenőrző- és mérőberendezés forgó mérőedénnyel és erre szerelt, a mérőberendezésen átmenő folyadék egy bizonyos részét az ellenőrző edénybe szállító mérőedényekkel, mely ellenőrzőedényből időről-időre próbát vehetünk a közepes foktartalom meghatározására, azáltal jellemezve, hogy a tetszőlegesen alakított, esetleg kiöntő csővel ellátott edény torkolat keresztmetszetére eső egységtérfogatnak és az edény térfogatnak viszonya az 1:2 viszonnyal egyenlő, vagy ennél kisebb úgy, hogy az edény fölső széle és az adhásic miatt ezalatt beálló folyadékszin között levő tér nagysága is kicsi lesz, oly célból, hogy az ellenőrzőedénybe szállított szesz közepes foktartalma és a tényleges közepes foktartalom között a párlatnak különböző magasságban való beállása következtében föllépő különbség elhanyagolható legyen.
