55299. lajstromszámú szabadalom • Újítások ágyakon

Megjelent 1912. évi február hó 14-én. _ MAGY ^ KIR SZABADALMI KSH HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS r 55299. szám. VJII/c. OSZTÁLY. Újítások ágyakon. ACKERMANN HENRIK TÁVlRÓHIVATALNOK BERLINBEN, k bejelentés napja 1911 március hó 28-ika. Elsőbbsége 1910 március hó 30-ika. A találmány szerinti újítások az ágy fejtámasztékának különleges kiképzésére és egy asztalnak az ágyon való alkalmazására vonatkoznak, a lehetővé teszik, hogy az ágyban fekvő egyrészt fejének, nyakának és felső testének kényelmesebb helyet talál, másrészt olvashat, írhat és étkezhetik az ágyban. E mellett a fejtámasztékot és az asztalt maga a beteg is beállíthatja. Végül az ágy úgy van berendezve, hogy mindjárt műtőasztalként is fölhasználható. A mellékelt rajz az újításokkal fölszerelt ágynak egy kiviteli alakját tünteli föl. Az 1. ábra az ágy állványának oldalnézete a fejtámaszték fekvő helyzetében, a 2. ábra ugyanazon nézet a fejtámaszték fölállított helyzetében, a 3. ábra az ágy állványának elülnézete, a 4. annak fölülnézete és az 5. ábra a fejtámaszték és a matráckeretnek hosszmetszete. Az (a) fejtámaszték fölfekvési fölülete (b) rugókból rugalmasan készül és egészen az ugyancsak (c) rugókkal fölszerelt s azonkívül rugókkal is alátámasztott, a matráckeret (e) hossztartói és kereszttartói között kifeszített matráctartó fölület alá nyúlik. Az egyik fölület egyes rúgói a másiknak kétkét rugója között haladnak át és megfordítva. A fejtámaszték mindkét oldalon különböző hosszúságú (d) és (f) lengőkarokkal van a matráckeretre erősítve, amelyek közül az utóbbiakat (fl) és (f2) csuklók kötik a fej támasztékhoz ill. a matráckerethez; ugyanezek továbbá egy-egy fogantyúval vannak ellátva 8 ezeknek segítségével az átlóirányú (m) merevítőrudak (m') támasztófokaiba akaszthatók, amelyeken az (x) rugók húzóhatása alatt biztosan megmaradnak. A fejtámaszték legmélyebb állását á (d'), legmagasabb állását pedig a (d2) ütközők szabják meg. A (d) és (f) lengőkarok csuklyópontjai és méretei úgy vannak megválasztva, hogy fejtámaszték minden helyzetében az ágyban fekvő egyén fölső testével párhuzamos és tőle mindig azonos távolságba esik. A leírt (a) fejtámasztékot a beteg maga is állíthatja akként, hogy az (f) lengőkarokat fogantyúiknál megfogva, a fejtámasztékot azoknak segítségével kissé fölemeli úgy, hogy az (f) karok az (m') támasztófokokból kiszabadulnak. Ha most a fogantyúkat kissé befelé húzza, akkor a lengőkarok kifelé hajlanak, s az (m') fokok mellett szabadon mozgathatók. Miután a fej-i támasztékot ily módon a megkívánt hely-