55227. lajstromszámú szabadalom • Eljárás késpengéknek késnyelekbe való megerősítésére

Megjelent ti>12. évi február hó 12-én. í; MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMILEIRAS 55227. szám, xvi/a. OSZTÁLY. Eljárás késpengéknek a késnyelekbe való megerősítésére. BACHRUGH A. ÉKSZERGYÁRI CÉG BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1911 március hó 6-ika. A jelen találmány tárgya eljárás késpengéknek késnyelekbe való megerősítésére, mely eljárás segélyével beerősített késpengék oly erősen vannak a nyélhez •erősítve, hogy a foganatosított húzási ill. hajlítási kísérletek folyamán a nyél deformálását még a kötés oldása előtt lehetett konstatálni. Eddigelé leginkább ürös nyélbe öntött gyantarétegbe ágyazták a késpengéket, melyek máris kioldódtak, mihelyt a késeket forró vízbe mártották. Megkísérelték már a pengék becsavarását is, de ez a nehézkes és drága eljárás sem vált be. A jelen találmány szerinti eljárás lényege az, hogy az ürös nyél és a pengének a nyélbe eresztett része közé fémhüvelyt helyezünk, melyet egyrészt a nyélhez, másrészt a hüvelyhez forrasztunk úgy, hogy teljesen szilárd kötést kapunk. A beforrasztandó hüvely rendszerint egy fémlemez összehajlítása által kapott henger. A találmány szerinti eljárásnak egy célszerű foganatosítási módjánál a penge és a nyél közé helyezendő hüvely több helyen hosszában föl van hasítva és az így keletkezett sávok végei ki vannak hajlítva, miáltal a hüvely rugalmasságot nyer és szorosan neki fekszik a nyél falának úgy, hogy a penge a hüvelynek a nyélhez való forrasztása előtt is alig húzható ki. A mellékelt rajz a találmány szerinti eljárásnak több foganatosítási módját szemlélteti, melyek alább részletesen le vannak írva. A kést úgy fogjuk be, hogy az (e) pengének a nyélbe helyezendő (c) része fölfelé álljon (1. ábra). Az (a) lemezekre azután (b) hüvelyt helyezünk, még pedig úgy, hogy a hüvely a célszerűen csavart (c) pengevéget koncentrikusan veszi körül. A (c) pengevéget és a (b) hüvely közötti részt mármost kitöltjük'ónnal, még pedig addig, mig az az (a) lemezkén szétfolyik. Ez annak a jele, hogy a (b) hüvely jól odaforradt egyrészt az (a) lemezkéhez, másrészt a (c) pengevéghez, melynek elcsavarodása folytán keletkező üres tereit teljesen kitölti. Ezt követőleg a (d) nyélnek csúcsát keresztül fúrjuk, hogy a későbbi forrasztásoknál keletkező gázok azon távozhassanak és miután egy darab forrasztóanyagot célszerűen, ónt, a nyélbe dobtunk, azt a 3. ábrában föltüntetett helyzetben a (b) hüvelyre ráhúzzuk és ismét hevítjük. Az ezen hevítésnél megolvadó ón mármost a (b) hüvely külső és a (d) nyél belső fala közötti vékony rést kitölti úgy, hogy az (e)