55222. lajstromszámú szabadalom • Fúvócsőhevítésre és oxydálásra

ték vízzel táplál. Ezen köpeny belsejét a (11, 12, 13) szaggatott vonallal jelzett vá- 1 laszfal két részre osztja úgy, hogy a (14)nél a köpenybe beömlő víz abban a (15, 16, 17) <é|s (18) nyilak szerint veszi útját j és (19)-nél ömlik ki. A gázbevezető csöve- j ken oly helyen, ahol ezek egymáshoz \ eléggé közel esnek, két zárószerkezet, pl. a (23) és (24) mikrometer-csavarok vannak elrendezve. A (23) csavar egy (20) kézikerékkel közvetlenül mozgatható és ezen mozgást két (21, 22) fogaskerék egyidejűleg a (24) csavarra is átviszi. Ha a két csavar menetei ugyanazon értelemben emelkednek, nyilvánvaló hogy, amíg az egyik csavar emelkedni s hegye alatt az átömlési keresztmetszet bővülni fog, ugyanakkor a másik sülyedni s ekként hegye alatt az átömlési keresztmetszet szűkülni fog. Könnyen érthető, hogy ezen zárószerkezetek összekapcsolása mennyire megkönnyíti azt, hogy a fúvó lángjának minőségét változtassuk. Ha pl. egy nagyolvasztó lecsapoló nyílását vagy cisövét akarjuk a fúvó segítségével megnyitni, a mikrométercsavarokat úgy állítjuk be, hogy a gázokat oly (arányban eresszék keresztül, hogy azok 'elégésük közben igen forró lángot adjanak, amely azután a megnyitandó helyre irányítva, azt vörös-izzóvá teszi, sőt meg is olvasztja. Ennek bekövetkezésével a munkás a (20) kézikereket akként forgatja, hogy a (23) csavar emelkedjék, a (24) pedig sülyedjen, minek következtében a gázkeverékben az oxigén mennyisége a (23) csavar emelkedése arányában fokozatosán növekedik, míg a hidrogén mennyiségié Ugyanolyan mértékben csökken. Az oxigén azután oxidálja, azaz elégeti az eltávolítandó, vörös-izzásban lévő vasat s így megkönnyíti annak eltávolítását vasoxid .alakjában, amely sokkal könnyebben ömleszthető meg, mint a fém, bár a lefolyó oxid ennek egy részét szintén magával ragadhatja. Hidrogén ékkor csak kisebb mennyiségben van a gázkeverékben, ami logikus is, mert a vas égése folytán az ekként fölszabaduló meíeig részben elegendő arra, hogy a teret az oxigén működéséhez előkészítse, míg az ezen fölül még megkívánt hőmennyiséget a gázkeverék csekély hidrogéntartalma szolgáltatja. Ha bármely pillanatban is szükségesnek mutatkozik, hogy a lángnak hevítő jellegét visszaadjuk, nem kell egyebet tennünk, mint a (20) kereket visszaforgatnunk s a gázak keverési aránya újra olyanféle lesz, mint aminőt a hevítés kezdetén használtunk. A (25) hűtőköpeny célja már a leírtakból is megállapítható. Egyrészt hűti a (3, 5 ) kamráknak s magának a fúvócsőnsk falait iés 'elnyomni törekszik az esetleg visszaverő lángot, amiben a közbeiktatott, a kamrák keresztmetszetének kibővülései és megszűkülései okozta ellenállások is segítségére vannak. Másrészt pl. egy nagyolvasztó megcsapolásánál iaz olvasztott tömegek sugárzó melege kárt tehetne a fúvóban és annak alkotórészeiben, ha azok nem lennének valamennyien a hűtőköpenybe burkolva. Oly egeitekben, midőn a sugárzó meleg hatásától méginkább kell tartanunk, még a (25) köpenyt magát is védhetjük egy 'azbesztburokkal vagy effélével. A láng tovaterjedését gátló ellenállár sok, melyeket a,z ismertetett példában egy kibővülő kamrákból és szűk átömlési nyílásokból álló sorozat idéz elő, más módon pl. zieg-zugos vagy kanyargó elrendezéssel is létrehozhatók. Éppen úgy a (25) védőköpenyen víz helyett más folyadékot vagy gázokat is cirkuláltathatunk; így például a később a láng előállítására használt gázokat is keresztülvezethetjük' rajta. A 2. ábra példaképen la nagyolvasztók megcsapolására használt fúvó elrendezését mutatja be. A tulajdonképemi (26) fúvócső, amely a már ismertetett szerkezetnek felel meg, egy különleges, négy (27, 28, 29) és (30) csőből alkotott tartó végén van elrendezve. Ezen tartó olyan hosszú, hogy a készülékeit kezelő munkások a megnagyítandó nyílásoktól kellő távolságban maradhatnak. A (27) csövön például a hidrogént, a (28) cisövön pedig az oxigént ver zetjük be; a (29) csövet a hűtővíz bevezetésére, a (30)-at pedig annak elvezetá-