55212. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piroxilin és effélék oldószereinek előállítására
— 2 Az eddig ismert eljárások egyikével sem lehet az alklóros sav oly oldatát előállítani, mely erősen reagáló képességgel bírna, mint a jelen találmány tárgyát képező eljárás szerint előállított oldat. Ezen eljárás szerint az alklőros sav oly oldatát kapjuk, mely a gáznafta olefinjeire úgy hat, bogy észlelhető módon klórhidrinek képződnek, míg az alklóros sav, mely az előbb második helyen említett eljárás szerint higgított savnak alklóros savas nátriumra vagy kálciumra való behatása által állíttatik elő, ily jeakciót egyáltalán nem ad. Az előbb első helyen említett eljárás szerint klórnak higanyoxydra való behatása által kapott alklóros savat legelőbb is nagy veszteséggel tisztítani kell, hogy eredményt érhessünk el; ezenkívül, mint már említettük, sokkal többe kerül, sem mint gyakorlatilag alkalmazni lehessen. Az említett gáznafta a petroleumgyártás mellékterméke. Ha a nyersolajat finomítás céljából lepárlásnak vetjük alá, legelőbb is a könnyebb termékeket, naftát és benzint kapjuk. Ezek után jön az égő olajoksora. A lepárlás bizonyos meghatározott fokánál meglehet állapítani, hogy a kapott termék alacsonyabb elpárolgási ponttal, csekélyebb fajsúllyal és alacsonyabb gyuladáai ponttal bír, mint az előtte való termék. Ezen különleges sajátságok a szénhidrogéneknek az elpárolgási hőmérséklet befolyása alatt való szétbomlásának tulajdoníthatók. Szokásos az elpárolgást folytatni, míg a termék ismét magasabb fajsúlyt stb. ért el, amilyennel az égőolajsor kezdetén bírt. Ezen második termék, melyet elkülönítve fogunk föl, ezután elpárologtatik és párlatot tartalmaz, melyet gáznaftának nevezünk, valamint járadékot, melyet az égőolajsor termékeihez adunk. Azon anyag, melyet a finomításnál gáznaftának neveznek, nevét alkalmazásától nyerte, mert fűtőgáz előállítására és világítógáz dúsítására alkalmazták. Míg a közönséges, pl. amerikai petróleum majdnem kizárólag szénhyd rögén ékből vagy paraffinból áll, a gáznafta körülbelül 40% olefinből és 60% paraffinból áll; forrpontja körülbelül 35—125 C fok között fekszik. Föl lehet tenni, hogy az olefinek, melyekből áll, azokhoz tartoznak, melyeknek 5—8 szénatomja van és hogy összetételük primér. így pl. a hat szénatómos (C6 ) olefin képlete a következő volna: CH3 — CH2 — CH2 — CH2 — CH — CH2 . Előnyös ezen gáznaftát, illetve más jelen eljáráshoz alkalmas olefinanyagokat még tovább is frakcionált lepárlás által a forrpont tekintetében szűkebben meghatározott sorokba elválasztani, pl. 35—60 C forrási ponttal bíró sorra, egy másik sorra, melynek forrási pontja 68—84 C fok között van és egy továbbira, melynél a forrási pont 84 és 98 C fok között van. Ezen olefinsorok mindegyike külön kezeltetik az alklóros sav oldatával. Ezen eljárás által megkönnyíttetik a reakció által képezett klórhidrineknek a szénhydrogénektől való leválasztása, melyek nem jutnak az alklóros savval reakcióra. Hogy az új eljárás szerint előállított alklóros sav és gáznafta között a már említett reakciót végezhessük, a következő módon járunk el: A gáznaftát legelőnyösebben külön sorokban, mint már említettük, előbb egy kazánba hozzuk, mely tartalmának kavarásához és hűtéséhez berendezésekkel van ellátva. Egy másik kazánba valamely alkalmas alklóros savas só, pl. a nátriumsó oldatát visszük be. Előnyös külön kazánt alkalmazni, de nem föltétlenül szükséges, minthogy a gáznafta, az alklóros savas nátrium és a nátriuuibikarbonát, míndmeganynyian összekeverve a kazánban átengedhetők a kölcsönös behatásnak. Az alklóros savas só oly oldata, mely 15—25 százalék Na OCl tartalommal bír, alkalmas erősségű arra, hogy a jelen eljárásnál alkalmazásra jutó alklóros savat képezze. Ezen oldathoz oldható alkálikarbonátot, legelőnyösebben nátriumbikarbonátot adunk, mely az alklóros sav képzéséhez való reakciót idézi elő. Alkalmas keverési arányt ad pl. 75 rész alklóros savas nátrium (Na OCl) 85 rész nátriumbikarbonáttal
