55212. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piroxilin és effélék oldószereinek előállítására

MeeJeleiit 1912. évi február hó 12-én. MAGY. ^ KIR SZABADALMI fg§g HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 55212. szám. IV/h/l. OSZTÁLY. Eljárás piroxilin és effélék oldószereinek előállítására. WALKER HENRY V. VEGYÉSZ NEWARKBAN. A bejelentés napja 1910 október bó 15-ike. A találmány tárgya eljárás lőgyapot (piroxilin) és effélék oldószereinek előállítására; az eljárásnál különösen erős, klórmentes alklóros savat alkalmazunk és közbenső termékek gyanánt klórhidrineket kapunk. Ezen találmany értelmében alklóros savból való rendkívül erős oldatot készítünk szabad klór hozzákeverése nélkül. Ezen savat úgynevezett gáznaftára hagyjuk hatni, hogy belőle különböző új anyagokat kapjunk, melyek a reakció beállta után a lőgyapot oldószerét adják. Azt találtuk, hogy alkalmas bikarbonátnak pl. nátriumbikarbonátnak valamely alkalmas alklóros savas só, pl. a nátriumsó oldatához való hozzáadása által nátriumkarbonát és alkloros sav bármely megkívánt erősségben és klórmentesen képeztetik. Ezen eljárásnak alklóros sav képzése céljából való gyakorlati keresztülvitelénél legcélszerűben a következő módon járunk el: alklóros savas nátronból a Muspratt-féle eljárás szerint oldatot készítünk, amennyiben maró szódának oldatába alacsony hőmérséklet mellett addig vezetünk be klórt, míg az oldat alakítása körülbelül a mavószóda egy százalékát teszi. Az alkálifölösleg nátriumklorát képződését megakadályozza. Az alklóros savas nátron oldatát tetszőleges erősségben létesíthetjük. Azt találtuk, hogy alkalmas erősséget oly alklóros savas sótartalomnál érünk el, mely 160—270 g. marószódának egy liter vízre való oldatából képeztetik. Ezen oldathoz nátriumbikarbonát elegendő mennyiségét adjuk hozzá és pedig vagy száraz állapotban vagy csak annyi vízzel keverve, hogy a bikarbonát nem oldatik benne teljesen, vagy esetleg telített oldatban. Alkalmas arányt ad pl. 75 rész alklóros savas nátrium körülbelül 85 rész nátriumkarbonáttal. A nátriumbikarbonátnak fölöslegben kell lenni, hogy az alklóros savas nátriumnak alklóros savvá való teljes átalakulását biztosítsuk. A reakció eredménye nátriumkarbonát és alklóros sav képződése. Eddig alklóros sav előállítására két .1 járást ismertek. Az elsőnek lényegét az képezi, hogy klór higanyoxydra hat. Ezen eljárás a higany magas ára folytán sokkal drágább, semmint közönséges műszaki célokra alkalmazható volna. A második eljárás alklóros savas nátriumnak vagy kalciumnak higgított savval való kezelésében áll. A két eljárás mindegyikénél minden esetre szabad klór állíttatik elő és az alklóros savtartalom túlcsekély, a kapott oldat pedig ennek folytán túlhíg.