55202. lajstromszámú szabadalom • Ellenőrző és följegyző váltópénztár

— 6 — a már ieírt (13, 33, 34, 37) kapcsolóberendezés a (39) ékdarabot elmozgatja, mire az ékdarab a (41) rudat úgy lendíti ki, hogy a (41) rúd (46) toldata a (47) emelő mellső része alá kapaszkodik. Ha a (41) rúd ezen helyzeténél a (74) kilincs a kapesolódobot forgatja és a toldat a (47) emelőbe kapaszkodik, akkor a (41) rúd lehuzatik, a (43) emelő elfordul, a (104) emelő emelkedik és ezáltal a (75) kilincs a (66) fogaskoszorúból kikapcsolódik. A (75) kilincsnek a fogaskoőzofúból való kiemelkedésével egyidejűleg a (97, 99) rudak elmozgatják a (102) bütyköt, amely most a (74) kilincset is kiemeli a (66) togaskoszorúból úgy hogy a kapcsolódob a (91) visszaállító rúgó hatása alatt egy huszad fordulattal visszaforog, mire a dobot a (76) kilincs megállítja (14. ábra). Emellett az (54) toldatok önműködően helyezkednek el azon (51) tagokkal szemben, melyek azon kidobó tolattyúkat működtetik, melyek a befizetett pénzösszegből visszajáró összeget az eredetileg meghatározott pénznemtől eltérő pénznemben dobják ki. A (120) névemelőnek és a vele kapcsolt (59) emelőnek forgatása következtében a (74) kilincsek és a kapcsolódobok a nyíl irányában forognak el; míg a (129) orr a (128) nyugaszhoz nem ér. Ha a megfelelő pénzhengerekben elég váltópénz van, az illető (51, 47) emelők lefelé forognak el anélkül, hogy a (41) rudat magukkal vinnék. Egyidejűleg a (87) tolattyú jobbra mozog el, miközben a (129) orr a (128) nyugaszba csappan és az (59) emelőt addig tartja fogva, míg a pénz kidobása végbe megy. Ha ez megtörtént, az (69) emelőt a nyíl irányában tovább forgatjuk, minek folytán a (129) orr a (128) nyugaszból kikapcsolódik, a (95) rúgó pedig a (75) kilincs (94) oldalnyúlványának jobboldali vége elé ér. Ezután az (59) emelőt a (120) emelő útján visszaforgatjuk, miközben a (95) rúgó a (94) nyúlványnál fogva a (75) kilincset fölemeli és a (75) kilincsen kívül a (93) toldat útján a (76) kilincset is kiemeli a (66) fogaskoszorúból; ezzel egyidejűleg a (97, 99, 100, 102) részek a (74) kilincset a (66) fogasköszorútól eltávolítják úgy, hogy a kapcsolódob nyugalmi helyzetbe térhet vissza. A tolókák által kidobott pénzdarabok egy (130) vályúba jutnak (8. ábra), mely a tokra a (131) csapok által van ágyazva és a tokra erősített (132) válaszfalak által, melyek a vályú (133) hasítékain keresztül nyúlnak, egyes rekeszekre van osztva. A (130) vályú a (131) csap körül billenthető' úgy, hogy ha a vályút az ábrán szaggatott vonalakkal jelzett helyzetbe hozzuk, a válaszfalak elhagyják a vályú belsejét úgy, hogy ennek feneke csúszó pályát képez, melyen a visszajáró maradékösszeg lecsúszik és a (134) csészébe jut. A váltópénztárnak a 16—20. ábrákon látható foganatosítási alakjánál a (14) kidobó tolattyúk (135) nyílásokkal vannak ellátva, melyek az (5) pénzhenger alatt foglalnak helyet, ha a tolattyúk nyugalomban vannak. A kidobó tolattyúk mindegyike egy (136) hasítékkal van ellátva (16. és 17. ábra). Ezen hasítékokba a tokon szilárdan megerősített (137) pecek nyúlik be, mely a kidobó tálattyúk (135) nyílásaiban lévő pénzdarabok számára ütközőt képez és arra való, hogy a kidobó tolattyúk visszafelé való mozgását a vele érintkező pénzdarabok útján határolja. Minden egyes kidobó tolattyú egy (138) rúgó hatása alatt áll. Ezen rugók a kidobó tolattyúkat ismert módon kiindulási helyzetükbe visszamozgatni törekszenek. A rajzon egyszerűség kedveért csak egy ily rúgó látható. A legfölső kidobó tolattyúval a (139) rúd kapcsolódik, az alatta fekvő tolattyúval a (140) rúd, a harmadik tolattyúval a (141) rúd, a negyedik tolattyúval pedig a (142) rúd. Ezen rudak arravalók, hogy a hozzájuk tartozó kidobó tolattyút a benne lévő pénzdarab kidobása céljából előretolják. A (139—142) rudak hátsó végei az eltolhatóan elrendezett (143) szekrény nyílásain hatolnak át. A rudak ezen nyílásokban szabadon mozoghatnak. A szekrényen a (144) vezetékgörgő van elrendezve, melyet a szekrényre erősített (145) rugók a (146) excenterkorong kerületéhez szorítanak; a (146)