55200. lajstromszámú szabadalom • Acetylén bányalámpa
A töltés a következőkép történik: Amint a lámpa nyitva van, a (14) süveget levesszük úgy, hogy a (12) cső nyílása szabad, mire a lámpát megfordítjuk [égővel lefelé, (12) csővel fölfelé]. Erre a lámpát az elől kúposra alakított (5) nyílásával egykb. 1 atm. nyomású vízvezeték megfelelően alakított csapjához Bzorítjuk és a csapot megnyitjuk. A víz előbb a legkényelmeseb utat keresi és részben a (12) csövön kifolyik. Ennek meggátlására a kissé előálló (12) csövet ujjunkkal lezárjuk. Most már a víz a (10) légnyíláson át a víztartányba lép, mimellett a levegő a (11) kivágáson és a (12, 15) csövek közötti téren át a szabadba áramlik. Nehogy a (12) csőnek ujjunkkal való elzárásánál a (12, 13) csövek közötti tér is elzárassék, a (12) cső kissé túlnyúl a (13) csövön. Töltésre még a (9) kónusban, illetve a (8) tokban (32) és (38) lyukakat rendezhetünk el, amelyeket úgy kell alkalmaznunk, hogy rendszerint zárva vannak és csak a töltőhelyzetben nyílnak. A töltés leírt módjának további előnye, hogy a lámpának vízzel való megtöltése után a víz a (12, 13) csövek között kiáramlik és ezen teret kitisztítja, amennyiben az esetleg ott lévő iszaprészeket magával ragadja. A töltés még gyorsabban megy végbe, hi a (12) és (13) csövek között nagyobb teret hagyunk szabadon, amelybe, hogy kapillárikusan hasson, még egy külön csövecskét illesztünk be kívülről. Ezen csövecske kihúzása által a tér megnagyobbodik úgy, hogy a levegő gyorsabban távozik, mimellett ezen adalékcsövecske könnyen tisztítható. Töltés után a (10) nyílást a csapforgó elforgatása által annyira elzárjuk, hogy légbuborék képzésére még egy kis nyílás szabadon marad, amely hely a (22) kulcson meg van jelölve. A csapnak helyzete oly kedvező, hogy lökés stb. által sem a (22) kulcs, sem maga a csap meg nem sérülhet, minthogy teljesen védve van. Ha a lámpát meg akarjuk gyújtani, úgy a (66) áramforrás (64) kontaktustestét az (57) kontaktushüvelybe dugjuk-Az (59) pólus eközben elfordul, a (60) kart és (61) gyújtót a (17) égőig emeli úgy, hogy a (65) kontaktusgomb a (66; kontaktusrugóval érintkezik, tehát az áramkör záratik, mire a platinadrót izzásba jön és az égőből kiáramló gázt meggyújtja. A lámpa meggyújtása után az áramforrást a lámpától újra eltávolítjuk, miáltal a (60) kar a gyújtóval együtt önműködőlég visszaesik a por ellen védő (33) gyújtódobozba. Az 5. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (9) hüvely helyett egy további (9) kónus van elrendezve, amely részben átveszi a fölső (6) kónus szerepét, amennyiben a gáz elzárására szolgál. A gáz ezen kiviteli alaknál a (8) tokban elrendezett (37) nyíláson és egy ezzel kapcsolatba hozható, a csapforgóba beillesztett (18) csövön át jut az égőhöz. A csapforgó üreges és a (25) teret szabadon hagyja, amelyben a gáz a víztől külön válhatik. A (37) nyílás egy vízszintes résből áll oly célból, hogy kislángraállítás esetén — a midőn a fölső (6) kónusban lévő (31) harántfurat a gáz kibocsátására az (5) csatornával kapcsolatba hozatik, a (18) csövecskébe még mindig áramoljék gáz. A levegő a kislángraállítás előtt a (30) csatorna eltolása által kényszermozgásúlag elzáratik épúgy, mint az 1—3. ábrabeli lámpánál. A víz az (1) víztartányból az alsó (9) kónus szegmensalakú (11) kivágásán át a (12, 13) csövek közötti térbe lép, onnan a (13) cső és (14) süveg közötti térbe emelkedik és a (3) közbenső fenék peremére csavarolt (15) süveg (14) résén keresztül újra kifolyik. Gyújtókészülék gyanánt paraffingyújtókészülék van elrendezve, mimellett a világítótér külön tárcsa által van a csapkulcs felé tömítve. A lámpatartány (2) födelén egy rézsút lefelé irányuló szekrényszerű (71) mélyedés van kiképezve, amelyben a paraffiúgyújtókészülék foglal helyet úgy, hogy a gyújtókészülék egy a lámpatartányon keresztül kivezetett (72) kulcs segélyével ismert módon meggyújtható. A lámpafödél a (6) csapforgó kilépési helyén egy centrális (73) vájattal és egy innen kifelé szegmensszerűen bővülő (74)vájattal van ellátva (5. és 5a. ábra) a (75)
