55191. lajstromszámú szabadalom • Szárítóberendezés téglaégetőkemencékhez

— 2 végighaladó (4) fal által két részre van osztva. Ez a (4) fal a (3) hőgyűjtő teret a kemence hosszában terjedő két szakaszra 03ztja. A (2) szárítótérnek a (4) fal által létesített két részét az (5) harántfalak (2. ábra) az (I, II, XII) szakaszokra osztják. Az (5) harántfalakban a (6) ajtók vannak alkalmazva. A harántfalak kettősek úgy, hogy bennük a (7) fölvonó berendezésekhez vezető (8) terek keletkeznek, melyeken át a téglák be- és kiszállíthatók. Az (I—XII) szárító kamrák a (3) hőgyűjtőtérrel a szelepek vagy ezeknek megfelelő eszközök által zárható (9) nyílások útján közlekednek. A szárítóberendezés működési módja a következő: Alapul oly esetet tételezünk föl, melyben az égetés az (I) szárítókamra alatt lévő égetőkamrában történik, a szárítandó téglák pedig az (I) kamrában vannak fölhalmozva. Ez esetben a meleg levegő az égetőkamra (10) adagolási nyílásain, valamint az el nem zárt (9) nyílásokon át az (I) szárítókamrába száll föl és itt a téglákat szárítja. A hő tehát csak az egyik kemenceoldalt érinti és a másik kemence oldalra nem juthat. Ez a következő okokból fontos: Ha az (1) szárítokamra. alatt lévő égetőkamrában égetünk, akkor rendesen a (VII) égetőkamrában is égetünk. (A következőkben az égető kamrákat egyszerűség kedvéért az (I—XII)-ig terjedő római számokkal jelezzük.) Az (I) és (VII) égető kamrás hőmérséklete tehát igen magas, a (ÍI) és (VIII) kamráké alacsonyabb, a (III) és (IX) kamráké közepes, a (IV) és (X) kamrák pedig hidegek. Föltétlenül hidegek azonban az (V, VI, XI, XII) kamrák. Ebből látható,- hogy a legmagasabb hőfokú (I) és (VII) kamrák a legalacsonyabb hőfokú (VI) és (XII) kamrákkal határosak. Ha most a szárítótér nem volna réBzekre osztva, akkor az égető kamrákból fölszálló hőt a határos hideg tér fogná föl és annyira szétoszlatná, hogy különösen nagyobb kemencéknél, alapos szárítást nem lehetne elérni. Ezt kerüljük el a találmány tárgyának segítségével. Miközben a legmagasabb hőfokú szárítótérben, melyet a fölszálló hő közvetlenül ér, a szárítás megy végbe, a legközelebb következő leghidegebb térben, pl. a (IV) szárítótérben a szárítandó téglák berakása végezhető. Amint az égetés pl. körkemencéknél előrehalad ós pl. a (IV) kamrához ér, a megfelelő (9) nyílásokat fölszabadítjuk és a szárítást a (IV) térben folytatjuk. A szárítás tehát körfolyamatban megy végbe. A (3) hőgyűjtő terek harántfalak által szintén föloszthatók az egyes égető kamrák nak megfelelő szakaszokra miáltal a hő még nagyobb mértékben koncentrálható és a szárítási üzem gyorsítható. Ez azonban nem minden fajta téglánál előnyös. Ily esetre az (1) égető kamrák falaiban egyegy (11) csatornát képezünk ki, melyet a (3) térrel elzárható nyílások által kötünk össze. Ezáltal elérjük azt, hogy egy égetőkamra hőjét ugyanazon kemence tetszőleges, messzebb fekvő szárítókamrájába vezethetjük. Hogy pl. az (I) égetőkamrából a hőt a (VI) szárítókamrába vezessük, a (11) csatorna nyílásait az (I) és (IV) kamránál, a (9) nyílásokat pedig a (IV) szárítótérnél szabadítjuk föl. Az (I) égetőkamrából a (10) adagoló nyílásokon : fölszálló hőt (esetleg ventilátorhatás segítségével) a (11) csatornán át a (IV) szárítótér alatt lévő hőgyűj tőtérbe, innen pedig a (9) nyílásokon át a (IV) szárítótérbe vezetjük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Szárítóberendezés téglaégető kemencékhez, jellemezve az ismert (2) szárító teret, valamint a (2) szárítótér és az (1) égetőkamra között lévő (3) hőgyűjtő teret a kemence hosszában két részre osztó hosszirányú (4) fal által, valamint a szárítótér részeit további szakaszokra • osztó (5) harántfalak által, mimellett a szárítótól* szakaszai a hőgyűjtő terekkel elzárható (9) nyílások útján közlekednek. 2. Az 1. igényben védett szárítóberendezés foganatosítási alakja, jellemezve a (3) hőgyűjtő tereket további szakaszokra osztó harántfalak által, valamint az égető