55190. lajstromszámú szabadalom • Újítások gőzsulykokon
kön való helyzetéből annyira leemeltetik, hogy a kos ütőereje a cölöp beverésére használtatik föl és nem talán a kos teste által vétetik föl, amely veszedelem a sulyok hanyag kezelésénél fölléphet. Az (o) csatorna helyett, amely a (c) henger legalsó részéből ágazik ki (7. ábra, az <ol) bevezetőcsatorna valamivel a henger alsó vége fölött van elrendezve (26. ábra); ott a henger a (62) bővülettel van ellátva, amely összekötőcsatorna gyanánt olyan távolságra vezettetik fölfelé, hogy a (d) dugattyú legalsó helyzetében, tehát akkor, amikor az (f) kos az (561 ) ütközőkre fölfekszik, még éppen a dugattyú fölött szabaddá tétetik. A dugattyú ezen legalsó helyzetében befödi a henger alsó végét és ezzel az (ol) bevezetőcsatornát, a dugattyú azonban nem fekszik egészen gőzáthatlanul a hengerben, hanem megvan a szokásos dugattyújátéka. Ezen berendezésnek célja megakadályozni, hogy az esetben, ha a (k) szelepen át gőz hatol be, mialatt a sulyok nincs működésben, a dugattyú alatt gőz gyülekezzék össze, amely a kost (56) ülőhelyéről leemelhetné, hanem a gőz a (62) mellékcsatornán és a (p) kifúvó csövön át távozik. Abban az esetben is, ha a gépész a (k) szelepet mindjárt egészen kinyitná és ezáltal a teljes gőznyomást engedné az (ol) bevezető nyílásra hatni, a gőznek azon része, amely a dugattyú és a hengerfalazat között keresztül jut,- szintén a (62) csatornán és a .(p) kifúvócsövön át fog eltávozni. A (61) cölöp, amely fejével a sulyok alsó részének nyílásába nyúlik be, az (59) sulyoklapot az (f) kos alsó részéhez szorítja. A súlyoktestnek további lemenetele az (f) kosnak a (d) dúgattyúval együtt való fölemelkedését létesíti, mi mellett a (d) dugattyú először a (62) csatorna végét zárja el a hengerrel való összeköttetéstől, egy bizonyos út megtétele után pedig az (ol) bevezetőcsatornát teszi szabaddá. Most az (59) sulyoklap ráfekszik a sulyok (63) vállaira (1. a 25. ábrát), mely ezen alsórész egy részletét olyan metszetben mutatja, mely a 24. ábra szerinti metszettel szemben 90°-al -el van fordítva. Az egész sulyok most a (61) cölöpön nyugszik és az (f) kos most dolgozhat, anélkül, hogy attól kellene tartanunk, hogy az ütések, ahelyett, hogy a cölöpöt bevernék, a sulyoktest és annak tartói által vétetnének föl. Mint a 24. ábra mutatja, a (bl) sulyoktest egyetlen egy öntvénydarabból készülhet, amely körülmény az erősséget és egyszerűséget egyesíti magában. Használatnál a sulykot a megmunkálandó tárgy, pl. cölöp, pilóta stb. fölé helyezzük, amelyet beverni akarunk. A sulykot azután a cölöpre sülyesztjük, amelynek a feje az (57) pofák közé hatol és az (59) verőlapot a szakadozott vonallal rajzolt helyzetből a teljes vonalú helyzetbe (1. és7. ábra)emeli; az (f) kos is leemeltetik az (56) ütközőlapokról és a teljes vonallal rajzolt helyzetbe emeltetik (1. és 7. ábra.) Ezután a hajtóközeget az (i) szelepen és (i1 ) csatornán át lebocsátjuk a (j) szelepházba. A kos fölfelé és lefelé jár és a .cölöpöt beveri a földbe; az egész sulyok magától utána megy, mert a (20) fogasrúdnak, amely a (34) bsavarkereket és (32) csavarorsót. hajtja, fölfelé menetelénél fogva a (37) lánc meglazúl. Ha a (37) lánc nem lazúlna meg a kellő gyorsasággal, hogy a súlykot egészen közel hozza a cölöphöz, akkor a gépész a (46) fékezőkereket elfordítja akképen, hogy a (42) dörzsszalag lazíttatik és a (41) fékkorong, a (40) tengely és a (39) lánckerék forgásba jön és a (37) lánc a szükséges gyorsasággal meglazúl. Az (51) segédgép alkalmazásánál a fogasrúd és a vele összefüggő szerkezet elmarad; a kost a gépész, aki a segédgépet kezeli, lesülyeszti és azt olyan gyorsan, amennyire szükséges, mi uden irányban forogni hagyja. Lehet azonban a kost egészen valamely gép segélyével vagy pedig akképen emelni és sülyeszteni, hogy a lánckereket, amelynek az (55) kampó egyik részét teszi, kézzel kormányozzuk. A kalapácsnak elülről hátrafelé lengése a cölöpfejnek az (57) pofák közé való behatolása folytán meg van akadályozva. Esetleges oldalsó kilengést vagy a pofák síkjához párhuzamos kilengést a cölöpfejbe
