55190. lajstromszámú szabadalom • Újítások gőzsulykokon

ír) kormánykarjának (4) szarvába ütközik. (9. ábra). Az (f) kosnak további lefelé menetelénél a (7) ütköző (6) orra az (r) kormánykarnak ugyanazon (4) szarvába ütközik és ezáltal az (m) szeleptengelyt még valamivel tovább fordítja, amennyiben a (k) szelepet a 15. ábra szerinti helyzetből- a 16. ábrában látható helyzetbe viszi. A 16. ábrában a szelepszárny mind a két (n) és (o) nyílást zárja, a fölső hengerrészben a hajtóközeg kiterjed, míg annak alsó végében komprimálás áll be. Ha most az (f) kos még tovább lefelé megy, akkor a (9) kor- j mánylemez (8) orra az az (r) kormánykar (10) görbületébe ütközik; a (k) szelep ekkor a 16. ábra szerinti helyzetből a 17. ábrában látható helyzetbe megy át. A 17. ábrában a henger alsó vége a friss hajtó közeg bebocsátására és fölső vége a kifúvás számára nyitva van. Ha a kos lefelé megy, akkor a másik (w) kormányszerv (12) ütközőjének (11) orra az (s) kormánykar (4) szarvába ütközik és a (k) szelepet a 17. ábra szerinti helyzetből a 16. ábra szerinti helyzetbe forgatja, amelyben mind a két (n, o) nyílás zárva van és amikor a henger alsó részében kiterjedés, a fölsőben ellenben komprimálás lép föl. Ha a kos még följebb megy, akkor a (15) ütköző (14) orra az (s) kormánykar (10) görbületébe ütközik és a szelepet a 16. ábra szerinti helyzetből a 14. ábra szerinti helyzetbe forgatja, amely helyzetben a hajtóközeg az (n) nyíláson át a henger fölső részébe áramlik és a kifúvott hajtóközeg az (o) nyíláson át a henger alsó részéből elszáll. A rajzban a (w) ütközőnek más alakja van, mint a (v) ütközőnek, ez azonban nem föltétlenül szükséges, mert a kettő egyforma alakú is lehet, amely esetben a (k) szelep akképen lehet elrendezve, hogy a 15. ábrában pontozottan rajzolt helyzetet foglalja el, ha a 17. ábra szerinti helyzetből a 16. ábra szerinti helyzetbe megy át. Avégből, hogy a kos a kalapácsot mint egészet emelje és sülyessze, az alábbiakban leírt és a 18—23. ábrákban föltüntetett szerkezetet alkalmazzuk. Az (f) kos alsó végén a (20) fogasrúd van elrendezve, amelynek fogai a (21) fogaskerékbe kapcsolódnak. A (21) fogaskerék két részből áll, (22, 23) részei a (24) csavarokkal vannak összekötve és a (25) közbenső gyűrű által megfelelő távolságban tartatnak egymástól (20. ábra). A fogaskeréknek mindegyik (22 és 23) része belül egy sorozat (26) kimarással van ellátva, melyeknek mindegyikében (27) golyó szabadon gördülhet. A (22) részen levő kimarások ellentétesek a (23) részen levőkkel, amint azt a 21. ábra szakadozott vonalai mutatják. A két részre osztott (21) fogaskerék a (28) tengelyen ül, amely hosszirányában szabadon mozoghat és egyik végén a (29) kerületi vájattal van ellátva. A (30) fordító emeltyű belső vége a (29) vájat falára fekszik és arra szolgál, hogy a (28) tengelyt a (30) emeltyű útján hosszirányban eltolja. A (28) tengely a kónikus oldalfölületekkel biró (31) peremét hordja. (20. ábra). Ha ezen perem a (25) gyűrűben fekszik, akkor a (27) golyók a (28) tengely hengeres részén gördülnek és az egész (21) fogaskerék szabadon mozoghat ezen tengelyen, amikor a kos föl- és lefelé megy. Ha a (30) fordítóemeltyű a (28) tengelyt a 20. ábrában látható helyzetbe hozta, akkor a kúpalakú (31) perem a (22) rész (27) golyóit kifelé a (26) kimarásokba szorítja; ha a (21) fogaskerék a 21. ábrában látható nyíl irányában, SlZtlZ di lefelé menő (20) fogasrudak által az óramutató irányában forgattatik, akkor a (27) golyók a (26) kivágásoknak a tengely felé szűkülő végei felé gördülnek és a (21) fogaskereket öszszekapcsolják a (28) tengellyel. Ha most a fogasrúd fölfelé megy, akkor a (28) tengely forgattatik, míg a (31) peremnek ezen helyzetében a (20) fogasrúdnak hátrafelé menő, lefelé irányított mozgása üres járat lesz úgy, hogy a (21) fogaskerék szintén üresen jár és a (28) tengely meg fog állani. A (28) tengelyre (32) végnélküli csavarorsó van ékelve, melynek agya az (a) hengertestbe (19. és 20. ábra) van ágyazva. A (32) csavarorsóba bekapcsolódik a (34) csavarkerék, amely szilárdan össze van kötve az (a) hengertestbe (4. és 6. ábra),