55172. lajstromszámú szabadalom • Reszelő és berendezés ennek előállítására

Kis fogosztású reszelőknek előállításánál nem volna észszerű, ha egy reszelőfog előállításához a marónak egy teljes körülfordulását használnók föl, miért is ily esetek- • ben a marón a fogakat több menetben alkalmazzuk. A 9. ábrán négy ilyen menetnek az alkalmazási módja látható. Itt is (a) a fogosztás s így ily elrendezésnél a maró minden fordulatánál egy reszelőfogat állít elő. Az 1. ábra a marónak középmetszetét tünteti föl és a reszelőhöz való mikénti állítását mutatja. A maró a reszelő fölső síkjához kissé ferdén áll, nehogy a metsző fogakkal szemközt fekvő fogak a reszelőnek már elkészített fogait megsértsék. A reszelő egy a rajzon föl nem tüntetett alátéten nyugszik, mely a reszelőt ismert módon a maró alatt vízszintes irányban tovaviszi. A reszelő mozgássebességét úgy választjuk hogy a 2. és 7. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a marónak minden egyes körülfordulásánál a reszelő egy fogosztással a 9. ábra szerinti kiviteli alaknál pedig a fogosztás négyszeresével halad előre. Hogy a reszelő fogainak megadott magassága minden körülmények között betartassák, a (g) marótartón egy elállítható ütköző pl. az 1. ábrán az (e) vezetőgyűrű, melyet csavarmenet segélyével beállíthatunk, van alkalmazva. Ezen kemény acélból készült gyűrű a marandó reszelőre támaszkodik és úgy van beállítva, hogy a legmélyebb marófog sem metsz mélyebbre, mint ahogy az szükséges. Az (e) gyűrűt a (d) ellencsavaranyával rögzítjük, azután a marót forgásba hozzuk és a reszelőt önműködően előrevivő szerkezetet bekapcsoljuk, mire a reszelőnek marása önműködően végbe megy. Hogy a reszelőfogaknak hegye a középen nem fekszik mélyebben, mint a széleken, a következőkben leli magyarázatát. A 10. ábrán a marófogak hegyeinek spirálvonala vonalkázottan, egy a maró középpontja körül leírt körív pedig pont-vonallal van föltüntetve. A részelőn látható két ív közül a külső, teljes vonallal kihúzott és a belső vonalkázott az első (e) fog által a vágás kezdetén előállított bemetszést, a belső teljes vonallal rajzolt ív pedig az utolsó (cl) fogtól származó bemetszést ábrázolja, Minthogy a belső ívnek sugarai kisebbek, mint a külsőé, a már előmetszett • fogakról (x) részecskék levágatnak, ami a 11. ábrán föltüntetett keresztmetszetnél is látható. Ebből látható, hogy a fog hátából a reszelő két szélén többet vágunk le, mint a középen, ahol a fog teljes magasságát megtartja. Ezáltal elérjük, hogy a reszelőfogak hegyei egy síkban feküszaek (13. ábra), amit ismert körívalakú maróval véghezvinni nem lehet, mert a maró ferde állása következtében a reszelőnek közepén többet vág le, mint a két szélén úgy, hogy egy homorú fogív keletkezik, amint az a 12. és 13. ábrán látható. Az ily módon előállított reszelő nem használható, mivel külső élei többet fognak, mint a belsők. A 13. ábrán pontozva rajzolt vonal mutatja, hogy a jelen találmány tárgyát képező maró a fogaknak milyen kiemelkedéseit vágja le. Végül még megemlítendő, hogy a jelen berendezésnek mily gyakorlati előnyei is vannak. Nemcsak hogy — mint már említve volt — a munkamenet megszakítás nélküli vagyis folytonos, amimindenesetrecélszerübb, mint az intermittáló munka, hanem mindenkor meghatározott fogmagasságot és fogélességet is kapunk. A leírt föltételek mellett domború reszelőket is előállíthatunk. Végül a reszelőnek marása önműködően és könnyen megy végbe anélkül, hogy a munkástól túlságos intelligenciát kellene követelnünk. Az 1. és 2. ábrán látható reszelőnek még egy igen fontos előnye vaD, nevezetesen a fogak az ismert elrendezéstől eltérően a reszelő tövise felé görbülnek, vagyis a tövis felől nézve konvexek. Ezért a reszelő munkaközben jobban fog. Míg ugyanis az ismert, ellenkező irányban görbülő reszelőknél a reszelőfogak az anyagot kifelé szorítják, a szóban lévő reszelőnél éppen ellentétesen oly erőkomponensek lépnek föl, melyek az anyagot a reszelő közepe felé törekszenek szorítani. Az ismert reszelők tehát könnyen csúsznak, míg az új reszelő az anyagot