55167. lajstromszámú szabadalom • Szénszálas lámpa melynek izzószála higanygőzben izzik

Megjelent 1912. évi február lió lO-én, MAGY. KIR SZABADALMI jgjffl HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 55167. szám. VI Ifh. OSZTÁLY. Szénszálas lámpa, melynek izzószála higanygó'zben izzik. WEBER CHRISTOPH HEINRICH VEGYÉSZ CHARLOTTENBURGBAN-A bejelentés napja 1910 október hó 5-ike. Elsőbbsége 1909 október hó 9-ike. Ismeretesek már oly lámpák, melyek szénszála higanyatmoszférában izzik. Ily lámpa van pl. ismertetve a 39360. számú magyar szabadalomban. Az ily rendszerű lámpák gyakorlati használatban azonban nem váltak be, mert élettartamuk túlrövid volt. Ez onnan ered, hogy az eddig ismert eszközökkel nem volt lehetséges a lámpákat elegendő mértékben oxigénmentesekké tenni, hogy az oxigénnek a szénszálra gyakorolt romboló hatását megakadályozzuk. Mindenek előtt az alkalmazásra kerülő közömbös gázokat nem lehet teljesen oxigénmentesekké tenni, mert a kiszivattyuzásnál mindig némi oxigén visszamarad az üvegtestben, minthogy lehetetlen ott tökéletes vákuumot létesíteni és végül a szénszál pórusaiban lévő oxigénmaradókok is csak a lámpa hosszabb égésénél lassankint lépnek ki a szálból. Rendes szénszálas lámpánál az oxigén ezen mennyiségei nem birnak lényeges káros hatással, mert hőmérsékletük aránylag csekély marad míg higanygőzben izzó szénszálas lámpánál, melynél H K-ra 1'5 Watt áram szükségeltetik, a szál hőmérséklete lényegesen nagyobb és ennek folytán szénoxid, illetve széndioxid képzése által sokkal gyorsabb megrongálás áll be. | A szénszál ezen megrongálása rendszerint 1 azon helyen áll be, mely a higany közvet! len közelében van, mert ott párolog el a legnagyobb mennyiség és ennek folytán ott uralkodik a legnagyobb hőmérséklet. A következőkben oly eljárást fogunk ismertetni, melynek alkalmazása által a higanygőzben izzó szénszálas lámpának ugyanazt az élettartamot kölcsönözhetjük, mint a közönséges szénszálas lámpának. Ezen eljárás abban áll, hogy a lámpába adagolandó higanyt csekély százalékarányban fémmel keverjük, mely a higannyal amalgámot képezve, a lámpában uralkodó hőmérsékletnél könnyen oxidálódik, mely oxid azonban ugyanazon hőmérsékletnél vagy magasabbnál sem bomlik újból alkatrészeire szét. Ily fémek gyanánt alkalmasak pl. nátrium, kálium, bárium, kálcium. strontium, rubidium stb., de az ezen fémekből hozzáadagolandó mennyiségnek körülbelül 20 százalékot nem szabad túlhaladni, mert egyébként karbidok képződnek, melyek könnyebben megömleszthetők és rombolóan hatnak. Azonos hatás elérése céljából a higanyt valamely finoman porított fém csekély százalékmennyiségével is lehet keverni,' mely[ nek szintén azzal a tulajdonsággal kell j